Szikora Robi: "Olyan ez, mint egy bokszmeccs – csak másnap érzed…"
Vannak az ismert, majd a híres zenészek és vannak az élő legendák, akik több, mint fél évszázada írták be nevüket a honi zenei élet nagykönyvébe. Ilyen „bölénynek” számít Szikora Robi, aki vasárnap este rogyásig megtöltötte az Arénát egy amolyan R-GO elő-szilveszteri bulival. De hogy nézett ki ez a hatalmas buli a színpadról?
Hogy a fenti kérdésre választ kapjunk, a Bors felkereste Szikora Robit, akit ugyan nem akartunk túl korán zavarni a buli másnapján, de persze mi nem tudtunk elég korán kelni ahhoz, hogy az R-GO alapítót az ágyában találjuk. Mert hogy „csikidam király” nem pihenéssel töltötte a hétfőt, de nem ám!
Szikora Robi: „Még zakatol az agyam...”
– Hogy kipihentem-e a tegnapi bulit? Nem, dehogy!
Ilyenkor az ember még képtelen arra, hogy teljesen kiengedjen és ellazuljon, megnyugodjon.
Olyasmi lehet ez, mint egy bokszmeccs utáni másnap és itt most nem csak arra gondolok, hogy itt fáj, meg ott fáj – kezdte nevetve Szikora Robi. – Egyelőre még pörög a mozi a szemem előtt. Felidézek pillanatokat, visszanézek felvételeket és természetesen magamban elemzem az estét. Szóval zakatol az agyam és persze lélekben már készülök a szilveszter éjjelre, hiszen Kecskemét főterén lesz majd egy óév búcsúztató, újév köszöntő bulink, amit ugyanolyan szívvel és erővel tolunk majd, mint amilyennel az Arénában toltunk – ígérte az élő legenda, aki természetesen egy nappal a hatalmas koncert után még méterekkel a föld felett lebeg.
Szikora Robi: „Kicsit sem érzem, hogy matuzsálem lennék”
– Számolatlanul sok koncerten vagyok már túl és sokszor és sok stadiont töltöttünk már meg az R-GO-val, de 71 évesen megtenni az egy egészen más élmény.
Ez valahogy most egészen más fényben tündököl.
Tizennégy éves suhanc voltam, amikor elindult a pályám és bizony matuzsálemként tekintettem mindenkire, aki akkoriban elmúlt ötven, hatvan, netán hetven. Ma pedig túlvagyok egy telt házas Aréna bulin és kicsit sem érzem, hogy matuzsálem lennék. Na jó, a derekam érzi, de… – nevetett ismét Szikora Robi, aki elmondhatatlanul hálás zenésztársainak és a mögöttük álló háttércsapatnak, amiért átélhette a vasárnapi nagykoncert minden fáradalmát és örömét.
Szikora Robi: „A Maximum alatt nincs semmi…”
– Folyamatosan jönnek a visszajelzések a közönség soraiból és a vadásztársaságtól is és mindenki azt mondja, hogy ez volt az életem egyik, ha nem a legjobban sikerült koncertje és az az igazság, hogy hajlamos vagyok ezt el is hinni, mert valami hasonlót éreztünk mi is, akik ott álltunk az Aréna színpadán vasárnap este. Rózsa Pisti barátom vezényletével olyan csapat jött össze, hogy szavakkal le sem lehet pontosan írni, mennyire hálás vagyok értük. Egy álmom vált valóra, illetve több is. Egyrészt maga a buli egy csoda volt, de szeretném kiemelni a nyitószámot, ami a Cirkusz című dal lett, amivel nagyon régóta szerettem volna kezdeni valamit. A produkcióhoz megkerestem a Fővárosi Nagycirkusz igazgatóját, aki örömmel segített, így egy igazán látványos, akrobata számokkal tarkított belépővel nyithattuk a koncertet. Annak idején Markó Ivántól hallottam egy mondást, ami nagyon igaz és amit igyekeztem a magamévá tenni. „A Maximum alatt nincs semmi… És tényleg nincs!” – summázta Szikora Róbert.
