Emlékezetes pillanat volt, amikor három évtizede, Szegeden a 16 éves fiatal lány játszotta Kimet a Miss Saigonban. Bíró Eszter később musicalek főszerepeit alakította a Rock Színházban, a Madáchban és az Operettszínházban. Lemezei jelennek meg, gyerekdalokat és meséket ír és ad elő. A párja Födő Sándor zeneszerző; két gyerekük van, Noa és Benjámin.
Mára már rengeteg mindent tudhat maga mögött a színházi berkekben ismert Bíró Eszter, aki negyvenhét éves korára már két gyermek büszke édesanyja, mellette pedig sikeres előadó és boldog a párkapcsolatában is.
hot!: A pályafutásod harmincadik évfordulójára készülsz, az Eötvös 10-ben tartandó január 30-ai előadásra már rég elkelt minden jegy. Nem gondoltatok arra, hogy nagyobb helyen, esetleg duplázva kellene ünnepelni?
Bíró Eszter: Szó volt róla, hogy legyen két koncert, de ennek az estnek az a lényege, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Falusi Mariann – akivel többször volt közös koncertünk, és most is fellép – azt mondta: „Eszter, csináld úgy, ahogy neked jólesik!” Sajnos nem tudtam mindenkit meghívni. Presser Pici bácsi és Gerendás Péter ott lesz, meg Widder Kristóf, a fél Budapest Klezmer Band, hiszen Fegyáékkal bejártuk a világot. Ha felhőtlen lesz a koncert, ha megmutathatom a számomra emlékezetes pillanatokat, már célt értem.
hot!: A zenekarban ott lesz Födő Sándor is, akivel húsz évet töltöttetek együtt ebből a harmincból.
Bíró Eszter: Sanyit a szülei elvitték a Szegedi Szabadtéri Színpad előadására, a Miss Saigonra; ő tizenkét éves volt, én tizenhat. Nekem az az emlékezetes, hogy kik jelentek meg a föld alatti öltözőben Szegeden: Toldy Mária, akinek a tanítványa voltam; Seregi László, aki biztatott, amikor az 1993-as Ki mit tud?-on eljutottam a középdöntőig.
Kislány voltam, akiben sokan hittek, és akiknek nagyon sokat köszönhetek.
Kentaur tervezte a hihetetlen látványt helikopterestől, Simon Edit, a Rock Színház menedzsere tanított meg arra, hogy kell kilépni a színpadra. Bakó Gábor azt mondta: „Eszterke, holnaptól jössz hozzám táncolni!” Én pedig hittem, hogy ez az utam. Keró, a rendező is tudta. Álltam a takarásban Szegeden, remegett kezem-lábam – a partnerem, Szolnoki Tibor húzott be a színpadra. Bardóczy Attila is támogatott. Kaszás Attila pedig, akivel a budapesti bemutatón játszottam, szintén rengeteget segített. És olyan aurája, olyan színpadi jelenléte volt, hogy nem lehetett másra figyelni. Csengery Attilával az első pillanattól megvolt a közös hang.
hot!: Azzal a bemutatóval sztár lettél. Hogyan viselted a népszerűséget?
Bíró Eszter: Először örömmel: jólesett a figyelem. Mindig sokan vártak a művészbejárónál, kaptam vörös rózsát és szerelmes levelet is. A partnereimtől alázatot, tiszteletet, odafigyelést, pozitív hozzáállást tanultam, és azt, hogy kölcsönösen segítenünk kell egymást.
A Dorian Grayjel megjártuk Londont, ott is sikerünk volt.
Itthon nem volt olyan újság, aminek a címlapján ne szerepeltem volna. Az utcán sokszor megszólítottak, gratuláltak a színpadi vagy televíziós fellépéseimhez. Aztán pár évvel később New Yorkban megtapasztaltam, milyen az, amikor senki nem tudja, hogy ki vagy.
hot!: Megmutattad a cikkeket a gyerekeidnek?
Bíró Eszter: Ha kérik, mesélek nekik, megmutatok pár emléket, de most kamaszok, nem én vagyok a fókuszban – és ez így rendben is van. A gyerekeimnek én az anyukájuk vagyok. Benji még azt sem szereti, ha sminkben vagyok:
udvariasan közli, hogy szép vagyok, és amikor lemosom az arcfestést, hozzáteszi, hogy végre visszakapta az édesanyját.
Amikor kisebbek voltak, látták, hogy felmegyek a színpadra – tudták, hogy dolgozom, de nem mindig tudták összeegyeztetni az anyai mivoltomat az előadóművésszel; ebből sok vicces helyzet alakult ki.
hot!: Nem is vonzza őket a zene, az előadó-művészet?
Bíró Eszter: Mindent megmutattunk nekik sportból, táncból, nyelvekből – kinyitottuk előttük a világot.
Amit anyagilag, emberileg, időben lehetett, azt megadtuk. Mindketten tanultak zongorázni, gitározni, ismerik a kottát. Nagyon kreatívak.
A lányunk 16 éves, nyáron klipet rendezett, animációs filmet forgatott, verseket ír, szereti megvalósítani magát. A fiunk most készül a gimnáziumba. Csodálatosan zongorázik, de valójában a matematika, a 3D tervezés, a természettudományok, a drónok érdekelik, és sokat focizik.
hot!: Egy házasságban a legnagyobb öröm, ha ilyen gyerekek születnek.
Bíró Eszter: Az biztos! Nem vagyunk házasok Sanyival.
Viccesen azt mondjuk, hogy a házunk miatt még vagy húsz évre adóstársak vagyunk.
A már említett Miss Saigon után leérettségiztem, és elkezdtem a Színművészetit, aztán lediplomáztam egy New York-i színiakadémián, majd a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról koncertturnén találkoztunk. Eltelt két év, mire felfigyeltünk egymásra. Egyébként abban hiszek, hogy nem a papír az, ami összeköt két embert. Nálunk az ünnepnapok nem az ajándékozásról szólnak, hanem az odafigyelésről. Ha a párom észreveszi, hogy valaminek örülnék, beszerzi: nem várja meg az ünnepet, hanem odaadja, hogy használjam. Az, hogy ki mosogat, ki mos, takarít, nem téma: aki épp ráér, akinek nincs főpróbája, vizsgája.
Én most végzek a Budapesti Gazdasági Egyetem kommunikációs és médiatudomány szakán, ezekben a napokban is vizsgázom. Sanyi ilyenkor rendbe teszi a konyhát, uzsonnát csomagol a gyerekeknek.
Mindez segít megtartani a kötődést, a kapcsolatot, a szerelmet. És ehhez nem kell fehér ruhás esküvő; én annyit mentem férjhez színpadon, hogy nem bánom, ha ez kimarad az életemből.
hot!: Nehéz is lenne, ha nem segítenétek egymást, annyi mindennel foglalkozol.
Bíró Eszter: Művészeti vezető vagyok a Mazsihisznél. Az Időmanó kalandjai című írásomból könyv, majd multimédiás előadás lett, végül televíziós sorozat, ami már négy éve fut az egyik tévécsatornán. Groó Dianával több filmet is forgattunk, a Regina felkerült a Netflixre; ez egy dokumentumfilm, ami egyetlen fotó alapján készült. Nem jelenünk meg, csak a szöveget mondjuk felváltva Rachel Weisz színésznővel. Február 15-én Az Időmanó kalandjai című koncertemet játszom a Müpában, majd április 5-én lesz az új gyereklemezem bemutatója a Magyar Zene Házában.
De most még a jubileumi koncert előkészületeiben vagyok; már a próbafolyamat miatt is boldogság, hogy megvalósul.