Dudás Miki szívszaggató vallomása az édesapjáról: „Neki vége van, ezt el kell fogadni!”
Lassan öt hónapja, hogy a világbajnok kajakozó apukáját olyan durván megverték, hogy kómában van. Dudás Miki édesapja azóta több műtéten átesett, az orvosok hiába tettek meg mindent érte, nem történt pozitív változás.
Továbbra sincs változás a kajakos kómában lévő édesapjának állapotában. Dudás Miki apukája már több műtéten átesett, de az orvosok már nem tudnak mit tenni, csak életben tartani és a csodában bízni. Vagy már abban sem, a teljesen kétségbeesett sportoló szerint nincs semmi remény…
Dudás Miki és családja kezdi feladni a reményt
Felfoghatatlan tragédia, ami a korábbi olimpikon családjában történt. Mint ismert, Dudás Miki apukájára egy banda támadt rá egy pesterzsébeti benzinkúton. A rokkantnyugdíjas férfi az egyik ütéstől elesett, a világbajnok kajakos még most is emlékszik a hangra, ahogy a betonon összetört a koponyája. István azóta kómában fekszik a kórházban, beültettek egy műkoponyát is neki, ettől várta mindenki a fordulatot, de semmi sem történt.
– Semmi változás, még egy icipici, aprócska változás sem, amibe be lehetne kapaszkodni és ez a legborzasztóbb – mondta a Borsnak Dudás Miki.
Néha kinyitja a szemét, de nem ránk néz, üveges a tekintete. Folyamatosan járunk be hozzá felváltva, mozgatjuk, átfordítjuk, ilyenkor néha látom rajta, hogy fáj neki, mert pofákat vág. Én ráadásul a héten nem is mehetek be hozzá, mert a kislányom, aki hangüzeneteket szokott küldeni nagypapájának, elkapta az influenzát, tőle én is, nem akarom aput is megfertőzni. A kórházban egyébként is korlátozták az influenza miatt a látogatásokat, naponta csak fél órát engedélyeznek. De muszáj mozgatni, masszírozni, sajnos még így is egyre több a felfekvése, már a lábán is van, bárhogy nézzük, 24 órából 23-at háton fekszik. Egyszerűen már eljött az a pillanat a családban, hogy nem tudjuk van-e értelme. Neki vége van, ezt el kell fogadni. Tudom, ezek kemény szavak, de sajnos ez az igazság!
Otthont keresnek az édesapjának
A kajakos családja tisztában van vele, hogy hamarosan az a pillanat is eljön, amikor a kórház nem látja értelmét tovább bent tartani a beteget, ezért nekik haza kellene vinniük. De otthon sem a körülmények nem felelnek meg a kómában fekvő István ellátására, sem a 0-24 órás felügyeletet nem tudják megoldani, mindenképpen szakápolót kellene felvenni, ami újabb hatalmas költség a családtagoknak.
– Az a helyzet, hogy már egy ideje keresünk apunak idősek otthonát, ahol el tudnák látni megfelelően. Csak Pesterzsébeten három ilyen otthon van, de minimum egy év a várakozási idő. Szóval keresünk tovább és mindent megteszünk, mert ezt az életnek nem nevezhető életet tartanunk kell...
