Freddie: „Nekünk ilyen az életünk, ez a nehézségünk”

Fehérvári Gábor Alfréd többször is hangsúlyozta már, hogy a zene a világot jelenti számára, nem titkolt célja, hogy ezzel úgymond “sebtapasz” lehessen az emberek lelkében. A Borsnak adott interjújában Freddie elárulta, milyen visszajelzést kap, mit jelent pontosan az, hogy “mozikoncert” és hogyan boldogul a munka-feleség-gyerekek háromszögében. 

Freddie: „Manapság az értő, valós figyelem a legnagyobb kitüntetés”

Egy ideje már tart a Lélekbúvár nevű koncertturnéd, milyen a fogadtatása?

– Elsöprően jó, ami határozott válasz arra, hogy van-e ilyesmire szükség. Fantasztikus dolog, amikor az ember szívét-lelkét beleteszi valamibe, a közönség pedig nyitott fülekkel és értő lélekkel reagál. Az az igazság, hogy zenészként én nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű, szűnni nem akaró, álló tapsviharhoz, zavarban is vagyok egy kicsit ilyenkor, de nagyon élvezem, hogy ennyire más itt a közeg, talán csak a színházat tudnám mondani, ami hasonló ehhez, ott tapasztaltam ilyesmit a közönség soraiból, vagy amikor vendégfellépő voltam valahol. 

Feltölt, hogy azt látod, segítesz az embereken?

– Persze, ezt a fellépések alatt is folyamatosan érzem, ne gondolja senki, hogy saját energiákkal dolgozom, hiszen ez esetben a koncert végére a világomról nem tudnék. Sokat kapok és ezt tovább is adom. Nem gondoltam volna, de a humor is nagyon jól működik, helye van benne és mindig mást talál meg, más pontokon. Nagyon jó érzés, hogy figyelnek, manapság az értő, valós figyelem az a legnagyobb kitüntetés, amiben egy előadó részesülhet. 

Nagy dobásra készülsz most, hiszen te leszek az első Magyarországi, aki könnyűzenei mozikoncertet ad majd jövő héten. Mit kell erről tudni?

– A menedzserem ötlete volt és nem sokkal később már sikerült kapcsolatba kerülni a Sugár Mozival. Azért azt tudni kell, hogy alapvetően egy mozi alkalmatlan az élő hangszerre és az énekre, hiába van ott elképesztő hangfalrendszer, mert az egészen másra lett kitalálva. Viszont olyan figyelmességet, rugalmasságot és ennek hatására átszervezési lehetőséget kaptunk a mozitól, ami egészen példátlan. Elképesztően izgalmas lesz, hiszen sok művelődési házban még vetítő sincs, vagy csak nagyon kicsi, itt pedig 120 négyzetméternyi kivetítő lesz majd mögöttem, elképesztő hatása lesz. Izgatottan várom és remélem, hogy a közönség is, hiszen nagyon készülünk, sőt, előtte még egy közönségtalálkozó is lesz majd.

Feleséged látta már?

– Még nem, de hamarosan fogja majd, amikor Vácon állomásozunk. Nem bánom, hogy akkor látja, amikor már összeért a dolog, az elején azért még sokkal odafigyelősebb volt.

A gyerekeid hogy viselik a hiányodat?

– Ők még kicsik egy kétórás koncerthez, körülbelül tíz perc után unnák meg és jönnének fel a színpadra. Nem mondom, hogy nem rajtuk csattan, hiszen az én távollétem miatt a feleségemre több hárul, ami azért sokszor frusztrációhoz vezet, ezt pedig a gyerekek is nyilván megérzik. Amikor otthon vagyok, igyekszem sokat foglalkozni velük, de nyilván van olyan is, hogy rosszul vagyok a fáradtságtól, ilyenkor inkább jobb kivonni magam a forgalomból, mert nekik se jó, ha így látnak. Bízom benne, hogy ha nagyobbak lesznek, megértik, hogy mivel foglalkozom, én pedig megpróbálok egészséges egyensúlyt teremteni. Minden családnak mások a nehézségei, nekünk ilyen az életünk, ez a nehézségünk. 

Hogy bírják a kicsik ezt a rendkívüli hideget?

– Én nagyon szeretem a hideget és szerencsére nagyon ritkán kapok el bármit is. A decemberünk viszont katasztrófa volt, egy hónapon keresztül oda-vissza fertőzgettük egymást és valahogy nem akart véget érni a kör. Ármin még nagyon ki van szolgáltatva annak, hogy Léna mit hoz haza az óvodából, de ez is majd változik, ahogy nagyobbak lesznek.