Felbecsülhetetlen történelmi ereklyét talált a Kincsvadászok kereskedője
Nem, a cím koránt sem költői túlzás, sőt, alaposan alá is becsüli a reményt szimbolizáló tárgy valódi értékét. A „Remény hegedűje” egy ódon komód fiókjában lapult tíz éven át, a komód pedig éppen ennyi ideig lapult érintetlenül a Kincsvadászok kereskedőjének raktárában.
Ha van mesébe illő történet a műkincs-kereskedelem múlt porlepte világában, akkor dr. Katona Szandra története biztosan közéjük tartozik. Ebben a mesében azonban nincs boldog vég, csak vér, szenvedés, pusztítás és halál. Mégis, ez a hangszer valahogy fáklyaként lobog egy olyan kor emlékeként, amikor ez emberi élet mit sem ért és amikor a remény volt a túlélés egyetlen eszköze. Nagy szavak ezek egy bulvár oldalon, de szín igazak és hisszük, hogy a Kincsvadászok műkincskereskedőjének meséjét mindenkinek hallania, olvasnia és látnia kell. Ez a történet a modern kori történelem sötét középkorba való visszakacsintásának éveiben kezdődött a dachaui, náci haláltáborban, ahol 1941-ben egy lengyel hangszerkészítő mester, Franz Kempa igazzá tette azt az elhíresült, „üdvözlő” mondatot, ami az Auschwitz-i láger vaskapuja felett olvasható ma is: „Arbeit macht frei”, vagyis a munka szabaddá tesz.
Franz Kempa mesterhegedűje az egyetlen...
Ugyanis szinte bizonyos, hogy a zsidó mester azért élte túl a haláltáborban töltött éveit, mert egy náci főtiszt arra várt, hogy elkészítse számára a hangszert, ami éppen ezért kapta a „Remény hegedűje” nevet megtalálójától. Ő dr. Katona Szandra műtárgykereskedő és igazságügyi szakértő, akit a TV2 nagy sikerű műsorából, a Kincsvadászokból ismerhetünk. A Borsnak maga mesélte el, hogy a valóban világszenzációnak számító hegedű hogyan került a Cogito Art galéria birtokába, és hogyan derült ki róla, hogy a maga nemében egyedülálló a tárgy múltja és így az értéke is. Franz Kempa mesterhegedűje ugyanis az egyetlen olyan hangszer, amit bizonyítottan egy náci haláltáborban készítettek.
A Kincsvadászok műkereskedője nem akarta elfogadni az ajándékba kapott hangszert
– Műkincskereskedőként én is és a férjem is találkoztunk már különös, meghökkentő, vagy éppen szomorú történeteket idéző tárgyakkal, ha úgy tetszik, műkincsekkel, de ennek a bizonyos hegedűnek a története mind közül magasan kiemelkedik.
A mese, amit rajta keresztül megismerhettünk 1941-ben kezdődött a nácik első és egyben legnagyobb haláltábor komplexumában Dachauban és a vége, reményeink szerint egy múzeumban, vagy egy gyűjteményben lesz
– kezdett bele a „Remény hegedűjének” keresztelt hangszer történetébe dr. Katona Szandra. – Sok évvel ezelőtt kaptunk egy megkeresést, hogy nézzünk át és vásároljunk meg egy főként antik bútorokból álló hagyatékot. Sikerült is elég sok, gyönyörű tárgyat elhoznunk a hölgytől, aki szó szerint utánunk futott induláskor és a kezembe nyomta ezt a bizonyos hegedűt, amolyan ajándék gyanánt. Nem is igazán szerettem volna elfogadni, hiszen a hangszerek nem vágnak a profilunkba és nem is értünk hozzá, de az eladó ragaszkodott hozzá, így végül betettük az egyik komód fiókjába, nagyjából négy évvel ezelőttig. Addig ugyanis a komód a raktárban várta, hogy sort kerítsünk a restaurálására. A férjem ekkor bukkant rá, de ahogy korábban, akkor sem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Sőt, egy hegedűművész barátunknak ajándékoztuk, aki végül visszahozta, mert mint kiderült, egy koncerthegedűről volt szó, amin saját bevallása szerint nem tudott úgy játszani, ahogy azt kellene. Ugyanakkor a lelkünkre kötötte, hogy vigyük el egy hangszer-restaurátorhoz, mert egyrészt ráfér a felújítás, másrészt zörög valami a belsejében – mesélte a Kincsvadászok című műsor női kereskedője, aki számára ekkor indult a „Remény hegedűjének” igazi története.
Egy titkos üzenet lapult a „Remény hegedűjében”
– A hegedűt elvittük Szabó Tamás hegedűkészítő mesterhez, aki nem sokkal később már telefonált is és érződött a hangján, hogy valami fontosat talált. Áthívott bennünket és megmutatta, hogy a hangszeren található név és dátum alatt ott állt egy település neve. K.L. Dachau (Konzentrations Lager)…
Nehéz szavakkal leírni a pillanatot, amikor kristályosodni kezdett a hegedű történelmi jelentősége. Most, hogy felidézem a pillanatot, beleborzongok
– mondta a műkincskereskedő, aki szinte azonnal országokon és kontinenseken átívelő kutatásba kezdett, hiszen mindent tudni akart a hangszerről és annak készítőjéről. – Felvettük a kapcsolatot a dachaui holokausztmúzeum kurátorával, aki szinte azonnal egy nagyon izgatott hangvételű üzenetben válaszolt. Elkezdődött a kutatómunka, mely során kiderült, hogy Franz Kempa hegedűkészítő mester engedéllyel, a tábor területén, egy asztalosműhelyben készítette a hangszert, ami minden bizonnyal az életét mentette meg, hiszen a dokumentáció szerint végül 1945-ben az ő papírjára is rányomták az amerikai hadsereg pecsétjét, amin ennyi állt: Felszabadítva. A hangszer eredetét és történetét egyébként igazolja egy titkos üzenet is, amit maga a mester rejtett el a hegedű testben és amit Szabó Tamás egy mikrokamerával fedezett fel a restaurálási folyamat elején. Franz Kempa tulajdonképpen bocsánatot kért, amiért a hangszer nem pontosan úgy szól, ahogyan az a képességei alapján indokolt lenne. Ennek pedig nyilvánvalóan a dachaui tábor rosszul felszerelt asztalosműhelye, és a megfelelő alapanyaghiány volt az oka – magyarázta dr. Katona Szandra, a Cogito Art galéria egyik alapító tulajdonosa, majd elárulta, milyen sorsot szán a világtörténelem egyik legsötétebb korszakát idéző egyedülálló hangszernek, amit ő nevezett el a „Remény hegedűjének”.
Dr. Katona Szandra szerint a „holokauszt hegedű” értéke felbecsülhetetlen
– Tagadhatatlan, hogy ez a hangszer a szakmai csúcsot jelenti a galériánk számára, hiszen valóban egy világszenzációról beszélünk. Ha az értékét kellene meghatározni, akkor egyrészről eszmei értelemben felbecsülhetetlen és pénzben is nehéz meghatározni, hiszen nincs hasonló példa előttünk. Azt tudjuk, hogy vannak gyűjtők szerte a világon, akik az úgynevezett holokauszt hangszerekre specializálódtak, de ezen hangszerek egyike sem készült igazolhatóan egy haláltáborban, „csupán” feltehetően vagy bizonyítottan ott is játszottak rajtuk a tábori zenekarok tagjai.
Ezek a hangszerek több tízmilliós leütéssel mennek el egy-egy aukción, így Franz Kempa hegedűje ennek akár a sokszorosát is érheti.
– Számunkra ugyanakkor az a legfontosabb, hogy egy múzeumba, vagy egy hozzá méltó gyűjteménybe kerüljön és minél több emberhez eljuttassa a remény üzenetét, amit a történetében hordoz. Ami biztos, hogy a Dachaui múzeumban, ha csak időszakosan is, de kiállítják. Erről már folynak az egyeztetések – árulta el dr. Katona Szandra, a Kincsvadászok műkereskedője.
Cogito Art galéria egy rövid, megrázó és egyben inspiráló dokumentumfilmet is készített a „Remény hegedűjéről”, amit olvasóink láthatnak először:
