A népszerű operaénekes hetvenhét évesen is szerelmesnek érzi magát, de a szerencsés hölgy személyét nem fedi fel. Leblanc Győző fél a csalódástól.
Leblanc Győző az élő példája annak, hogy a szerelem bizony nincs korhoz kötve. A hetvenhét éves népszerű operaénekes egész életét végigkísérte ez az érzés, aminek a gyökereit az édesanyjától hozza.
– Tizenegy éves voltam, az öcsém pedig négy, amikor édesapám elhagyott minket. Ottmaradtunk hárman egymásnak és borzasztó volt látni, hallani, ahogyan az én drága édesanyám összeomlik. Serdülő kisfiúként én akkor úgy éreztem, hogy tennem kell valamit, segítenem kell neki. Így odaálltam elé és azt mondtam: „Majd én segítek neked felnevelni Csabikát, az öcsémet!” Innentől kezdve még közelebb kerültem édesanyámhoz, akinek a csodás lelkülete, érzelmi töltete nagy hatást gyakorolt rám. Ez az érzelmi plusz pedig, amit neki köszönhetek, az egész életemet végigkíséri – mondta a Borsnak.
Arra a kérdésre, hogy hetvenhét évesen hiányzik-e az életéből a szerelem, hosszas gondolkodás után, halk szavakkal válaszolt
Én mindig is szerelemben éltem, most is szerelmes vagyok, de hogy kibe, az maradjon az én titkom!"
– mondta sejtelmesen.
– Tudja, óvatos vagyok már és nem akarok többet csalódni, szám szerint negyedszer. Az első nagy pofont Pitti Katalintól kaptam, akivel egy életre terveztem, túláradó érzelemmel. Szó szerint padlót fogtam, amikor öt év házasság után elhagyott. Hatalmas csalódáson mentem akkor keresztül. Másodjára Csonka Zsuzsi után szakadt meg a szívem a fájdalomtól, hiszen 2002-ben elhagyott és elvitte a két fiamat is, ami felfoghatatlan volt számomra. De akkor, mintha a Jóisten küldte volna, váratlanul érkezett az életembe Tóth Éva, akivel húsz évig éltünk együtt szeretetben, boldogságban, egészen addig, amíg a sors el nem vette tőlem. Sokáig nem tudtam feldolgozni az elvesztését, mintha szó szerint megszakadt volna a szívem… Ennyi fájdalom után gondolom már érthető, miért is félek úgy igazán belemenni egy új kapcsolatba.
A szerelem valóban mindig az életem része volt és marad is, hiszen most is itt van velem, de minden jó így, ahogy most van, ennél tovább nem megyek... – árulta el lapunknak.