A népszerű énekes-színész átélte azt a poklot, amit egy szerencsésebb földi halandó egész élete során csak filmekben lát. Peller Károly, az Operettszínház művésze most a Bors kérésére idézte fel a napot, amikor szó szerint az életéért menekült a lángoló családi házból.
Peller Károly 24 évvel ezelőtt új szintre emelte a „háztűznézés” fogalmát, amikor január első napjainak egyikén, álmából ébredve észlelte, hogy füstbe borult a családi házuk felső szintje, ahol az ő és testvére szobái voltak. Az Operettszínház művésze most a Borsnak idézte fel a drámai reggel emlékét. A napét, amikor szó szerint mindene a tűzvész martalékává lett.
– Szinte napra pontosan huszonnégy éve történt, amikor kora reggel arra ébredtem, hogy édesanyám a nevemet kiabálja.
Tisztán emlékszem, hogy félálomban arra gondoltam, biztosan valamilyen színházi témát érintenek az egyik reggeli műsorban, amit szerinte feltétlenül látnom kell.
– Aztán kinyitottam a szemem és láttam, hogy füst gomolyog a szobámban és persze már azt is hallottam, ahogy anyu kiabálja, hogy ég a ház – kezdte lapunknak Peller Károly, aki futva indult a folyosó felé, de visszafordult a szobájába, hogy…
– Kiléptem a folyosóra, ahol már szinte látni sem lehetett a fullasztó füsttől. A filmekben azt láttam, hogy ilyenkor a menekülők plédet terítenek magukra és úgy menekülnek, így visszafordultam a szobámba és magamra dobtam egy takarót. Attól, hogy oxigént engedtem a helységbe, lángra kapott a falakat borító fa lambéria, amitől tulajdonképpen egy tűzalagút keletkezett. Kirohantam az utcára... Visszafordulva láttam, hogy a ház tetőterét már elborították a lángok. Szó szerint odalett mindenem, ahogy húgom cuccai is mind elégtek – mesélte Peller Károly, aki ezután sokkot kaphatott, mivel később csak arra emlékezett, hogy egy mentőautóban tért magához. Az Operettszínház színésze és a család többi tagja rokonokhoz költözött a tűz után, majd lassan elkezdték újraépíteni az életüket és persze a házukat. Pellerék végül közel egy év után költözhettek vissza otthonukba.