A Jóban Rosszban színésznője szeptemberben szenvedett súlyos autóbalesetet kisfiával. Sallai Nóra ezt követően hosszú ideig kórházban lábadozott, de kisfia sajnos elhunyt. A szakember most elmondta, mi várhat az édesanyára ebben a szörnyű gyászban.
Sallai Nóra állapota sokat javult a szeptemberben történt tragikus autóbaleset óta, így már hazaengedték, hogy otthon gyógyulhasson tovább. Érzelmileg azonban még nagyon hosszú út vár rá a felépülésig, hiszen kisfia elvesztése szinte feldolgozhatatlan tragédia. Drelyó Ágnes pszichológus most elárulta, mi mindenen mehet keresztül a gyászoló édesanya.
Az édesanya a kómából felébredve szembesült azzal, hogy bekövetkezett a lehető legrosszabb és szeretett kisfia a balesetben szenvedett sérüléseinek következtében elhunyt. Így életében a főszerepet a fájdalom és gyász vette át, aminek különböző szakaszai vannak.
– A legtöbb elmélet 5 stádiumot különböztet meg, amelyek közül az első a tagadás. Ez a lélek egyfajta védekező mechanizmusa. Mivel a veszteség hirtelen következik be, még akkor is, ha számítunk rá, ezért a tagadással védjük az idegrendszerünket a túlterhelődéstől. Ezután a következő fázis, ami megjelenhet, az a düh. Ez azt jelenti, hogy az egyén már képes ezt a nagyobb érzelmi energiát levezetni és feldolgozni. Itt már jobban megélhető a veszteséggel járó fájdalom is. Gyakran találkozunk olyannal, hogy valaki nem csak a helyzetre, a világra vagy a balesetre dühös, hanem önmagára is – kezdte Drelyó Ágnes.
Itt, ebben a konkrét esetben is előfordulhat egy nagyon erős önvád, azáltal, hogy Nóra vezette az autót, amiben a kisfia is ült. Így felmerülhetnek benne kérdések, hogy mindent jól csinált-e az adott helyzetben, kellőképpen odafigyelt-e. Ezek pedig nagyon fontosak ahhoz, hogy érzelmileg képes legyen felelősséget vállalni a tetteiért. De ezt persze így nem lehet megállapítani, és kijelenteni
– tette hozzá Sallai Nóra autóbalesetére vonatkozóan.
Bár azt mondják, idővel minden könnyebb lesz, a gyász szakaszainak egyike sem egyszerű, de legtöbb szükséges a továbblépéshez.
A harmadik lépcső az alkudozás, ez a tagadás egy kifinomultabb formája, amikor megpróbálunk racionális érveket felhozni arra, hogy miért következett be ez a tragédia. Ezután a negyedik szakasz jön, amely általános szóval élve, a depresszió és a szomorúság időszaka. Ekkor már belátjuk, hogy az előző módszereink nem bizonyultak hatékonynak és nem tudjuk tovább távol tartani magunkat a fájdalomtól. Talán ez az egyik legfontosabb rész, hiszen fokozatosan elkezdjük elfogadni a veszteséget. Így jutunk el a utolsó pontra, az elfogadáshoz
– magyarázta a szakember.
– Ezáltal végül képesek leszünk visszatérni az életünkbe, újra örömet okozó tevékenységekkel foglalkozni és megengedni magunknak, hogy boldogok legyünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy többé nem gondolunk a szerettünkre, vagy az emlékezés nem okoz már fájdalmat és szomorúságot – tette még hozzá.
Míg a színésznő állapota válságos volt, a család kénytelen volt megszervezni a temetést, így Sallai Nóra férje és szülei az édesanya nélkül búcsúztak el a kisfiútól. Drelyó Ágnes azt is elmondta, ez milyen hatással lehet a gyászfolyamatra.
A gyászfeldolgozás egyik legfontosabb rítusa, a temetés. Természetesen az, hogy ez milyen formában történik, kulturális és vallási kérdés, de kell egy pont, ahol fizikai valóságában le lehet zárni a kapcsolatot az adott személlyel. Ez a rítus persze azért is fontos, mert a gyászoló nincs egyedül, hanem érzi a szerettei támogatását. Lehet gyászolni temetés nélkül is, de el tudom képzelni szakemberként, hogy ilyenkor akadhatnak problémák a folyamatban. Én azt szoktam javasolni, hogy tartsanak egy személyes, külön kis szertartást
– árulta el.
Persze mindezek mellett fontos azt is kiemelni, hogy még egy szakember sem vonhat le személyes következtetéseket anélkül, hogy beszélt volna Nórával.
– Természetesen azt, hogy ő most hol tarthat, nem tudjuk megállapítani egy mély beszélgetés és a viselkedésének ismerete nélkül. Emellett nincs elvárt gyászolás, lehet, hogy egyes szakaszok kimaradnak. Az a fontos, hogy az utolsó pont, az elfogadás bekövetkezzen ahhoz, hogy a veszteséggel meg tudjon birkózni az adott személy – mondta a pszichológus.