A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Sinkovits Imre 2001. január 18-án, 72 évesen halt meg, rá emlékezünk.
Sinkovits Imre számos ikonikus szerepben bizonyította sokoldalúságát, klasszikus és modern drámákban egyaránt otthonosan mozgott. Az olyan emlékezetes alakításai, mint Az ember tragédiájában Ádám, vagy Shakespeare műveiben nyújtott remeklései mind a magyar színháztörténet legfényesebb pillanatai közé tartoznak.
Személyisége, alázata és hivatásszeretete példaként szolgált a fiatalabb színészgeneráció számára. Nemcsak a színpadon, hanem magánéletében is hiteles és tiszteletreméltó ember volt, akinek életét és munkásságát nehéz lenne néhány sorban összefoglalni. 1956. október 23-án tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, ezért később azonban egy időre eltiltották színészi tevékenységeitől. Az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett.
Nemcsak a színházban, hanem a filmvásznon is kiemelkedőt alkotott. Több mint 50 magyar filmben játszott, sokszor főszerepben, köztük olyan klasszikusokban, mint a Tizedes meg a többiek vagy az Egri csillagok. Hangját a magyar közönség könnyen felismerte, mind a mai napig emlékezetes annak, aki valaha hallotta őt, akár szerepet játszani, akár verset mondani.
Sinkovits Imre 2000-ben, elsőként vehette át a „Nemzet Színésze” címet, amely méltó elismerése volt művészi pályájának és az általa képviselt értékeknek. Mindig hű maradt a nemzeti kultúrához, és minden szerepében a magyar nyelv szépségét és erejét hangsúlyozta.
A színművész 2001. január 18-án hunyt el, halála előtt néhány órával még a színpadon állt. Szobrai, emléktáblái, és rengeteg felvétel, amelyen hallhatjuk és láthatjuk, örökre őrzik alakját. Nem csupán színész volt, hanem a nemzet hangja, az általa képviselt értékek ma is élnek a színházban, a kultúrában és minden magyar ember szívében, aki tiszteli a színjátszás művészetét.