Stana Alexandra végre megszólalt a szerelmi életéről: "meg kell nyugodnom"
Kevesen ismerik fel a tényt, hogy az igazi boldogság az, amikor a sok rossz között is megtaláljuk a szépet. Szerencsére a gyönyörű táncosnő, Stana Alexandra is úgy próbálja élni az életét, hogy miközben folyamatosan építi a karrierjét, a szerelem tekintetében sincs hiányérzete.
Stana Alexandra, a Dancing with the Stars egyik legnépszerűbb táncosnője őszintén megnyílt a hot! magazinnak.
hot!: Elég pörgős éven vagy túl. Sikerült kipihenni mindent?
Stana Alexandra: Mindig azt hiszem, hogy nem lehet fokozni az előző esztendőt, de valahogy tavaly sikerült bekerülnöm egy olyan mókuskerékbe, amit magam sem tudom, hogy bírtam. Ettől függetlenül imádtam minden percét, és hálás vagyok a lehetőségekért, amiket kaphattam. Elindultam a fejlődés útján.
hot!: Van olyan negatív érzés, amit az óévben hagytál?
Stana Alexandra: Azt érzem, hogy kicsit mindig többet akartam, mint ami megadatott. Talán abból vennék vissza, hogy ne sürgessem az időt. Gyorsan szeretnék mindent elérni, ebből a szempontból meg kell nyugodnom, hogy mindennek hagyjak időt, hogy kiforrja magát, és ne érjen csalódás, ha valami nem abban a pillanatban érkezik. Hála Istennek, az én értékrendem szerint mindig a legfontosabbak között van az egészség, a család és a hozzám közel állók, illetve az, hogy biztonságos életet teremtsek magamnak, ezeket pedig kipipálhatom.
Hogy áll a Stana Alexandra a szerelemmel?
hot!: Ez a tudatosság a magánéletedre is igaz?
Stana Alexandra: A szerelem elképesztő módon háttérbe szorult az elmúlt évben. Szükségem is volt arra, hogy teljesen a magam útját járjam, és a karrieremben fejlődjek, illetve végrehajtsam azokat, amiket elterveztem. A magánéletem teljesen ellenkezője a munkámnak.
Nagyon karrierista embernek tartom magam, és folyamatosan az új kihívásokat hajtom – ez tesz boldoggá. Ezzel szemben a magánéletemre egyáltalán nem ez a jellemző. Ott úgy vagyok vele, hogy úszom az árral, és majd lesz valami.
Ha valaki szeretne belépni az életembe, nem állok ellen neki, de nem hajtok semmit és senkit.
hot!: Mindig is így álltál a szerelemhez?
Stana Alexandra: Soha nem kerestem. Sosem terveztem el, hogy akkor most rászánom magam és keresek egy társat. Nem mondom, hogy nyáron nem próbálkoztam azzal, hogy nyitott legyek, de rájöttem, hogy nem áll jól nekem, ha görcsösen állok hozzá.
hot!: Hogyan ismerkedsz?
Stana Alexandra:
Egyet biztosan tudok: nem társkeresőn találom meg a páromat.
Szükségem van a személyes ismeretségre és arra, hogy régebb óta ismerjem az illetőt, és legyen elég időm, mivel ebből a szempontból nagyon lassan nyitok. Nem keresem a szerelmet; azt gondolom, hogy akit nekem szántak, majd megtalál engem. Sok példát látok arra, hogy valaki online társkeresőn találja meg élete szerelmét, ami csodálatos, és örülök, hogy van, akinek bejön. Mindig úgy érzem, hogy annyira távolról indulok egy ilyen helyzetben, hogy ez az ismerkedés nekem nagyon stílusidegen. Úgy képzelem el, hogy véletlenül összeütközöm valakivel a zebrán, ott összenézünk, és abból lesz valami, kicsit ilyen filmbe illően.
Stana Alexandra kora miatt is zárkózottabb
hot!: Egy barátságban is ennyire lassan nyitsz?
Stana Alexandra: Alapvetően nyitott természetűnek tartom magamat.
Könnyen barátkozom, egyszerű beszélgetni velem, viszont a mélyebb rétegeimet nagyon későn nyitom meg.
Az igazi, közeli barátaim is nagyon sokáig voltak a környezetemben, mire teljesen megnyíltam nekik. Szerintem sok ember van ezzel úgy, hogy bizalmatlanabb, és nem mindenkit enged be, főleg ha a média világában mozog.
hot!: Égetted már meg magad ezzel kapcsolatban?
Stana Alexandra: Nincs olyan ember, aki ne csalódott volna még barátban vagy olyanban, akiben feltétel nélkül megbízott. Ezzel már általános iskolában találkozunk, és persze felnőttként is van, hogy csalódsz valakiben, de nem emiatt húz fel valaki pajzsot. Csak ahogyan az ember öregszik, valahogy egy picit zárkózottabbá válik.
Stana Alexandra édesapja nélkül is boldogan nőtt fel
hot!: Édesanyádról mindig szuperlatívuszokban beszélsz. Milyen szoros a kapcsolatotok?
Stana Alexandra: Ő a legnagyobb példakép számomra, és elképesztőnek tartom azt az erőt és energiát, amit beletett abba, hogy egyedülálló anyukaként felneveljen. Semmiben sem szenvedtem hiányt attól függetlenül, hogy anya egyszerre volt anyuka és apuka is, hiszen megpróbált megadni mindent azért, hogy egészséges gyerekként nőjek fel. Mindennap beszélünk telefonon, közel lakunk egymáshoz, úgyhogy gyakran találkozunk és tartunk anya-lánya programokat. Bármikor számíthatok rá, és ő is rám.
hot!: Mit gondolsz az elmúlásról?
Stana Alexandra: A legnagyobb félelmem a szeretteim elvesztése, amivel mindig rossz szembesülni. Nemcsak saját magam miatt, mert múlnak az évek, hanem a családtagjaim miatt is. Ez egy olyan pont, ami néha eszembe jut, és kicsit elszomorodom. A saját korommal nincsen problémám, de nem szeretnék majd egyszer kiszolgáltatott helyzetben lenni, olyan emberként, aki szeretne úgy működni, mint fiatalkorában, de sajnos a teste és az elméje nem engedni. Engem ez rémít meg, és teszek azért, hogy minél hosszabb életem legyen.
Stana Alexandra párkapcsolat nélkül is boldog
hot!: Egy táncosnak mindig szembe kell néznie bizonyos skatulyákkal. Te hogy állsz ezzel?
Stana Alexandra: Mondják, hogy a cipész maradjon a kaptafánál, de ezzel soha nem értettem egyet. Az élet egy tanulási folyamat. Az motivál, hogy fejlődöm, keresem a lehetőségeket és a kihívásokat. Nem tudok megragadni egyvalamiben és nem is akarok. Például volt lehetőségem egy ingatlanos konferencián műsort vezetni, ahol odajöttek páran hozzám, hogy fellépek-e. Erre mondtam, hogy én leszek a műsorvezető, a moderátor és a tolmács – erre teljesen megdöbbentek. Amikor elkezdtem beszélni a mikrofonba, már kezdték elfogadni a helyzetet.
hot!: Mennyire teljes most az életed?
Stana Alexandra: Nincs most hiányérzetem. Elkezdtem újra a csoportos óráimat, mellette teljes a lelki békém, van szabadidőm, és jól érzem magam a bőrömben.
hot!: Mit teszel ezért a lelki békéért?
Stana Alexandra: Nyáron például elolvastam több önismeret-fejlesztő könyvet. Szerencsére nem volt olyan, hogy ne tudtam volna megbirkózni a negatív gondolataimmal. Mindenkinek vannak nehezebb napjai, amikor elbizonytalanodik az életével kapcsolatban, de inkább azt mondom, hogy túlnyomórészt úgy ébredek fel, hogy jól vagyok. Ez pedig annak köszönhető, hogy teljes elfogadásban élek, és próbálom mindig a pozitív oldalát nézni az adott napnak.
Boldog vagyok, nem siratom azt, ami nincsen, és nem vagyok szomorú amiatt, ami még nem jött el, hanem örülök annak, ami van és amiben vagyok.
