Az élet nem mindig könnyű számára – súlyos betegségek, veszteségek és kihívások keresztezték útját. Mindenről mesél, de mindenre van egy vicce is Szacsvay Lászlónak.
Aki megkérdezi Szacsvay Lászlót, hogy érzi magát, az választhat, hogy mit szeretne hallani.
– Kétféle válaszom van. Az egyik, hogy „volt jobb, lesz rosszabb is”. A másik, hogy „fokozhatatlanul frenetikusan – csak kicsit hazudós vagyok” – kezdte mosolyogva Szacsvay László.
Hiszen, ahogy ő mondja, „a humor az egyetlen orvosság, aminek nincs mellékhatása”.
Nem titok, hogy a művész megküzdött a prosztatarákkal, és az első pillanatban azért cserben hagyta a legendás humorérzéke.
– Amikor elém tették a diagnózist, hogy rosszindulatú daganatom van, először másfél órát ültem a kocsiban, teljes kábulatban. Aztán visszamentem az orvoshoz, és megkérdeztem, ez azt jelenti-e, hogy ennyi volt. Ő csak annyit mondott: „Dehogy, három hónapon belül meg tudom műteni!” – idézte fel.
Ez a mondat reményt adott neki, sőt a sors választás elé is állította.
– Elmehettem volna alternatív módszerek felé, de ott azt mondták, hogy fél év múlva menjek vissza. Azt gondoltam: „Ha még élek addig, akkor talán”.
Az orvosi beavatkozás sikeres volt, és Szacsvay László azóta is aktívan hirdeti a szűrővizsgálatok fontosságát. Amikor a prosztatarák prevenciójának a nagykövete volt, azt is utánozhatatlan stílussal kezelte.
– Úgy hívtam magamat: az ország segge – kacagott. – De a mai napig azt mondom: tessék elküldeni a hülye férjet vagy apát orvoshoz! A férfiak macsónak érzik magukat, azt hiszik, hogy velük nem történhet baj, de aztán könnyen tragédia lehet a vége.
A színész számára a humor a mindennapok nélkülözhetetlen része, bár nem volt könnyű tréfára venni például az olyan méltatlan következményeket, mint az inkontinencia.
– Azt szoktam mondani, hogy nem a bankban van betétem, hanem a gatyámban. Meg azt, hogy olyan vagyok, mint egy csecsemő: kéthetes – utalt szójátékkal élete 77 évére.
A humor nemcsak a betegségekkel, hanem a veszteségekkel való megküzdésben is segített neki.
Szörnyű csapás volt nekem az elmúlt év.
– Elment a nejem, meghalt a legjobb barátom. Ezek nem könnyű történetek, de az ember vagy belepusztul vagy továbbmegy. Én továbbmentem – sóhajtott. Szacsvay László élete példaértékű: megmutatja, hogyan lehet a legnehezebb helyzetekből is erőt meríteni, és miként válhat az ember a humor erejével a saját sorsa alakítójává.
– Jól alkalmazkodom, rengeteg mindent kibírok, nem borulok ki semmitől, a telefonomat kivéve: nem-rég kaptam, és még nem tudom kezelni. Na, ettől megőrülök! – mosolygott a színészlegenda.
Szacsvay László a betegsége kezdetét Várkonyi Gábor Vereség című 1984-es filmjének forgatására teszi.
– Majdnem fél napot álltam a borzasztó hideg Dunában; rettenetesen felfáztam. Akkor mentem először randevúra „Hosszúujjú” Légrádyhoz... – emlékezett vissza.