Hiába múlnak a napok, a világbajnok családjának nem szűnik a fájdalma édesapjuk tragikus halála óta. Dudás Miki édesanyjáért aggódik a legjobban, aki olyan mély depresszióba esett, hogy napok óta ki sem kel az ágyból, még gyermekeit, unokáit sem akarja látni.
A világbajnok sportoló és családja számára még mindig nem ért véget a megrázó időszak. Dudás Miki édesapja február 2-án hunyt el, szeretnék már tisztességben eltemetni, de ezt csak majd azután lehet, ha megkapják az igazságügyi orvosszakértő véleményét.
Felfoghatatlan tragédia, ami az olimpikon családjában történt. Dudás Miki édesapja egy hatfős csapat támadása után került kómába, miután az egyik ütéstől elesett és betört a koponyája. A rokkantnyugdíjas apa soha többé nem ébredt fel, szerettei hat hónapon keresztül nap mint nap jártak be hozzá a kórházba, kezelték felfekvéseit, beszéltek hozzá és bíztak abban, csoda fog történni. Amikor megtudták, hogy István elhunyt, összetörtek a gyásztól annak ellenére is, hogy tudat alatt tisztában voltak vele, hogy nem lehet más a vége, mert az orvosok már tehetetlenek voltak.
– Én a gyerekeimbe, páromba kapaszkodom, ha velük vagyok, akkor merek kicsit boldog lenni – mondta nagy sóhajjal Dudás Miki.
De édesanyám teljesen összetört, a fájdalom és a gyász súlyos depresszióba taszította, amit megértek, de egyre jobban aggódom érte! Mert apa halála után naponta többször beszéltünk telefonon, felhívott engem, vagy a testvéremet, ha nagyon szomorú volt, de mostanra már minket is elutasít, senkit nem akar látni, nyugtatókon él, napok óta ki sem kel az ágyból, nem teszi ki a lábát a házból. A piacon az üzletek is zárva vannak azóta, így nem tudjuk tovább vinni őket! De az a legkevesebb, féltem, hogy függő lesz, el akartuk vinni orvoshoz, aki kontrollálja a gyógyszerszedését, de egyszerűen nem lehet meggyőzni. Nem akarom őt is elveszíteni!
Miki azt is elmondta, hogy mindannyiuk számára kicsit könnyebb lenne, ha tisztességben örök nyugalomba tudnák helyezni édesapját. Korábban lapunknak elmondta, Istvánt a sógora mellé fogják temetni.
– De erre is egyelőre hiába várunk, mert az igazságügyi orvosszakértő véleménye még mindig nincs meg, először két napot, majd hat napot mondtak rá, de már az is lejárt, és ugye a temetést addig nem tudjuk intézni! Anya azt mondta most már intézkedik, bemegy hozzájuk, de aztán bezárkózott.
Pedig tudom, hogy a temetés, az egyfajta lezárás, talán az teszi véglegessé, hogy apa nincs többé, szerintem utána enyhülne kicsit a gyász, a nyomás a szívünkben. Én még mindig nagyon dühös vagyok, szeretném, ha végre kiírhatnám annak a hét embernek, a felbujtónak és a támadóknak a nevét, akik ezt tették apával, de az ügyvéd int, még ne tegyem, de mindennek eljön egyszer az ideje!