Vasvári Vivien élete nagy álmáról mesélt: „Esélyt kapnának egy új életre”

Vasvári Vivien Instagram-oldala több mint egymillió követőt számlál, a gyönyörű édesanya rengeteg szép pillanatot oszt meg az életéről rajongóival. Ritkán beszél azonban az érzéseiről és arról, mi az, ami a leginkább foglalkoztatja. Borsnak adott interjújában elárulta, hogy élete legnagyobb álma válhatna valóra, ha nyithatna egy árvaházat, anyaotthonnal egybekötve. Az árvaház ötlete, mint mondja, szorosan összekapcsolódik az anyaotthonnal, mert Vivi hisz benne, hogy minden gyermek megérdemli a szeretetet, a biztonságot és azt az esélyt, hogy boldog, teljes életet éljen. S hogy mióta foglalkoztatja ez a gondolat? Állítása szerint jó ideje érlelődik már benne.

Vasvári Vivien: „Mindig is érzékeny voltam a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre”

Miért szívügyed, hogy létrehozz egy saját árvaházat?

– Az a tudat, hogy sok kisgyermek nő fel megfelelő gondoskodás, szerető család és biztos háttér nélkül, mélyen megérint. Az árvaház egy igazi otthon lenne, ahol a gyerekek megkapnák mindazt, amire szükségük van ahhoz, hogy érzelmileg és mentálisan is egészséges felnőttekké váljanak. Én egy olyan intézményt szeretnék, ami azoknak adna otthont, akik árvák vagy elhagyottak, akik családon belüli erőszak, vagy elhanyagolás áldozatává váltak, vagy a szüleik nem képesek gondoskodni róluk anyagi vagy egyéb okok miatt.

Miben különbözne ez a hagyományos árvaházaktól?

– Egy hagyományos árvaház sokszor azért nem tudja biztosítani azt a szeretetteljes környezetet, amelyre a gyerekeknek szükségük van, mert ezek gyakran nagy létszámú intézmények, ahol egész egyszerűen nincs kapacitás olyan nagyfokú érzelmi támogatásra, amilyenre egy gyereknek egy családban lenne szüksége. Az én álmom egy olyan hely, ahol a gyerekek az eredetileg nehéz körülményeik ellenére boldogok lehetnek, tanulhatnak, fejlődhetnek, és valódi otthonra találhatnának.

Mi lenne a koncepció?

– Minőségi oktatást biztosítanánk számukra, hogy a lehető legjobb esélyekkel induljanak az életben. Fejlesztő foglalkozások, különórák, sport és művészeti tevékenységek is részei lennének a programnak, hogy mindenki megtalálhassa azt, amiben tehetséges. Fontosnak tartom az életre való felkészítést is, hogy megtanulják az önállóságot, a pénzügyi tudatosságot és a gyakorlati készségeket. Mindezek mellett szakemberek – pszichológusok és terapeuták segítenék a gyerekeket az őket ért traumák feldolgozásában.

Hogyan kapcsolódik ide az anyaotthon gondolata?

– Az anyaotthon gondolata mélyről fakad bennem, talán abból a belső érzésből és tapasztalatból, hogy mennyire fontos a biztonság és a szeretet egy olyan időszakban, amikor egy nő és a gyermekei a legsebezhetőbbek. A bántalmazott vagy magára hagyott nőket sokszor senki nem támogatja és egy ilyen helyzetben a gyerekek is sérülnek. Mindig is érzékeny voltam a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre, különösen azokra, akik bántalmazás, elhanyagolás vagy nehéz életkörülmények miatt szenvednek. Én is éltem bántalmazó kapcsolatban, nagyon nehéz volt kilépnem, de voltam olyan erős, hogy megtettem. Ahogy egyre több hasonló történettel találkoztam, egyre határozottabbá vált bennem az elhatározás, hogy egyszer létrehozok egy helyet, ahol nemcsak menedéket kapnak, hanem esélyt is egy új életre, komplex, támogató rendszer keretein belül. Egy ilyen otthon lehetőséget adna arra, hogy az anyák összeszedjék magukat, feldolgozzák a traumáikat, a gyerekek pedig megfelelő környezetben fejlődhessenek.

Mit gondolsz megfelelő környezetnek?

– Először is biztonságos lakhatást: egy szép, otthonos helyet, ahol nem túlzsúfolt, hanem méltó környezetben élhetnek. Aztán oktatást és önállóságra nevelést. A gyerekek számára iskolát és fejlesztő programokat, az anyák számára pedig tanulási és munkalehetőségeket. És persze lelki támogatást, mert ez lenne az egyik alappillére.

Ez azért óriási komlexum, gyakorlatilag egy mikro birodalom lenne.

– Igen, de önellátó lenne a rendszer. Mondjuk az anyaotthont egy farmmal is összekapcsolnám, ahol a bent élők dolgozhatnak, tanulhatnak, és egyben terápiás közegben lehetnek. Az állatok közelsége gyógyító hatású a gyerekekre és az anyákra is.

Ez álom vagy már projekt?

– Ez az álmom nem csak egy elképzelés, egyre inkább konkrét cél is. Sokkal több, mint projekt, ez egy életre szóló küldetés. Tudom, hogy a megvalósítás rengeteg időt, energiát, jogi struktúrát és erőforrást igényel, meg persze egy csapatot, akik ugyanúgy hisznek ebben a misszióban, mint én. Egyelőre az álmodozás és tervezés szakaszában vagyok, de napról napra tisztábban látom az utat. Tudom, hogy ehhez komoly háttér kell, de minden kapcsolat, minden lehetőség közelebb visz a célhoz, és én nem állok meg, amíg ez valósággá nem válik.