Ezt nem gondoltuk volna Koós Rékáról: „Hirtelen ötlet volt”
Édesapja két végén égette a gyertyát, és ennek hatalmas szakmai karrier, és az emberek szerette lett az eredménye. Koós Réka ennél megfontoltabb, de kitartása hihetetlen.
1997-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát Koós János lánya, aki a hot! magazinnak adott hosszú interjút. Két évig német nyelvterületen játszott musicalekben. A hazatérése után koncertezett, musicalekben játszott. Szabadúszó. Jelenleg többek között a Madách Színházban lép fel. Koós Réka lánya Rozi 21 éves. A Dunakanyarban él a párjával, Bálinttal.
hot!: Nemrégiben készült el a Csak érd el, ha tudod című kliped. Ezt a Wolf Péter–Szenes Iván-dalt édesapád is előadta. Valamiféle nosztalgia miatt esett rá a választás?
Koós Réka: Hirtelen ötlet volt – nem találtuk azt a dalt, amire azt mondtuk volna, hogy igen, ez az. Amikor megmutattam a menedzseremnek, ő is azt mondta, hogy ez kell. Illés János, akivel feldolgoztuk a dalt, és gitáron kísér, szintén azt válaszolta, hogy „De jó!” Trombitát is szerettem volna. Amikor már megvolt az elképzelés, nagyon hamar elkészült a klip.
hot!: Te líraian énekelsz, édesapád viszont nagy lendülettel.
K. R.: Más volt a hangszerelés. Kórussal, nagy szimfonikus zenekarral készült az eredeti – az enyém összesen két hangszerrel.
hot!: Apás kislány voltál?
K. R.: Igen, apás.
hot!: Hároméves voltál, amikor megszületett az öcséd, Gergő. Vártad őt? Jó testvérek voltatok?
K. R.:
Kétéves voltam, amikor kiderült, hogy testvérem lesz. Nagyon kicsi. Igen, jó testvérek voltunk, de persze püföltük egymást. A három év korkülönbség idővel eltűnt, együtt jártunk óvodába, iskolába, oda, ahol laktunk. Ének-zeneibe, később gimnáziumba, én a Móricz Zsigmond Gimnáziumba.
hot!: A gimnáziumban határoztad el, hogy énekesnő, színésznő leszel?
K. R.: Tulajdonképpen a szalagavatón. Aztán várni kellett a felvételivel, mert csak prózai osztály indult, és az engem nem érdekelt. Két év múlva jelentkeztem zenés szakra. Nagyon sokat tanultam a főiskolán, de kicsit lenézett volt a musical-operett szak, nem vették igazán komolyan.
hot!: Hogy történt, hogy te már negyedéves korodban német nyelvterületen játszottál musicalekben?
K. R.: Megjelent a casting-kiírás a főiskolai faliújságon, még harmadikos koromban. Jelentkeztem – sikerült. Valamennyi osztálytársam játszott már különböző színházakban, így én is megkaptam az engedélyt. Persze letettem a vizsgákat, megírtam a szakdolgozatomat.
„Más volt a munkamorál”
hot!: Nagyon összetartó család volt a Koós família. Hogy viselték a szüleid, hogy a lányuk elmegy külföldre?
K. R.: Miért mondták volna, hogy ne menjek? Felnőtt, huszonhárom éves ember voltam.
hot!: Mit tanultál a Németországban, majd Bécsben töltött két és fél év alatt?
K. R.:
Fiatal lányként megtapasztaltam az európai gondolkodást, ami ezer kicsi dologból tevődött össze. És nem a németekről szólt, hiszen sok skandináv, holland, angol, amerikai színész, zenész is volt a társulatoknál. Más volt a munkamorál. Nem azt mondom, hogy jobb ez a fajta gondolkodás, hanem azt, hogy más.
hot!: Mi várt rád, amikor hazajöttél?
K. R.: Rám csodálkoztak, hogy „Jé, te itthon élsz?” Kemény idők voltak.
hot!: Hogy kerültél a Madách Színházhoz?
K. R.: A Nyomorultak című musical castingjára jelentkeztem. A darabban játszottam már Németországban, Győrben, Kecskeméten, aztán Budapesten.
hot!: A zenés szakon végzett színészek szinte mind szeretnének prózai darabokban is fellépni. Neked nincs ilyen elképzelésed?
K. R.: Sőt, olyan is van, hogy prózai színészek játszanak musicalekben. Én soha nem akartam a prózai színpadot.
hot!: Gyerekkorodból van tapasztalatod arról, amikor mindkét szülő távol van esténként, mert fellép. Hogy viseltétek ezt az öcséddel?
K. R.: Általában hétvégén léptek fel a szüleim, és nem éreztem, hogy ne lettek volna jelen. Velünk volt a nagymama, a nagypapa, sőt egy ideig a dédmama is. Úgy emlékszem, hogy folyton kirándultunk, a fogaskerekűvel, az úttörővasúttal mentünk a Széchenyi-hegyre, az erdőbe a nagyival. Nagyon szép emlékeim vannak erről.
Koós Réka párja oldalán találta meg a harmóniát
hot!: Férjhez mentél, született egy kislányod, Rozi, elváltál, és immár tíz éve nagyon kiegyensúlyozott kapcsolatban élsz.
K. R.: Tizenegy éve vagyunk együtt Bálinttal. Egy casting-cégnél dolgozik; jelentkeztem egy szerepre, és így találkoztunk.
Azt szoktam mondani, hogy homeosztázisban vagyok. Irigylem azokat, akik már huszonöt éves korukban tudják, mit kell tenni, hogy egy kapcsolat működjön, és aztán együtt vannak száznegyven évig. Én fiatalon nem voltam kész erre. Sosem volt probléma, hogy megismerkedjek férfiakkal, de az, hogy valakivel ilyen hosszan együtt tudjak élni harmóniában, csak Bálinttal sikerült. Nagyon különböző a habitusunk: ő befelé forduló, nyugodt – én nem. Félre tudtuk tenni az egónkat, azt tartva a legfontosabbnak, hogy együtt maradjunk.
Rozi tízéves volt, amikor megismerkedtünk. Neki is jó volt ez a légkör. Szerencsés vagyok, azt érzem.
hot!: A helyeden vagy most?
K. R.: Mindenki ott van: azt éri el, amiért megdolgozott. Játszhatnék sokkal többet, de az nem én lennék. Néha ki kell csekkolnom, és elmegyek egy hétre Spanyolországba. Aztán folytatom. Persze, ehhez az kellett, hogy megtaláljam a menedzseremet, akivel végre együtt tudok gondolkodni. Ráadásul elvégzi a papírmunkát, amire én képtelen lennék. Ha választanom kéne az egy helyben ülést igénylő munka meg a takarítónői állás között, biztos, hogy inkább takarítónő lennék.
hot!: Kevés tévés munkád van. Marad a színház meg a koncertek. Mire készülsz?
K. R.: Televízióban csak olyasmit vállalok, ahol énekelni kell. A Sztárban Sztárt, a Csináljuk a fesztivált! nagyon szerettem. A Madách Színházban benne vagyok a Mamma Mia!-ban meg a Mary Poppinsban. Ötven fölött már kevés a női musicalszerep. Utazom Oszakába, a világkiállításra, a magyar pavilonban énekelek majd népdalokat hat kolléganőmmel felváltva. Augusztus 2-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz koncertem. Októberre pedig Illés János gitárossal állítunk össze egy teljes koncertanyagot. És mindig vannak fellépéseim. Nincs időm a rinyára, soha nem is volt. Jól érzem magam.
