Nagy Sanyi még mindig szeretne családot
Szárnyal a színész szakmai élete, de ez nem feltétlenül mondható el a magánéletéről. Nagy Sanyi nem így tervezte, de megtanult együtt élni ezzel, és nem mondott le egy szerető családról.
Elképesztően nagy a népszerűsége, hiszen folyamatos játszik a színész. Nagy Sanyi karrierje egyik legszebb időszakában van, még ha magánéletében nem nem éppen a legeredményesebb az utóbbi időben.
hot!: Egy bejegyzésben olvastam, hogy te vagy az egyik legfoglalkoztatottabb színésze a Játékszínnek. Hogy bírod ezt a sok munkát?
Nagy Sanyi: Meglepően hamar regenerálódom!
Azt látom, hogy nagyjából hat óra alvás elegendő számomra.
Rájöttem, hogy elég húsz percre lepihennem, ezt pedig bárhol képes vagyok megtenni. Többet azonban nem szabad, mert ha fél óráig vagy tovább tart, akkor már nagyon nehezen jövök vissza belőle.
hot!: Mitől tudsz igazán kifáradni?
Nagy Sanyi: Érdekes módon mindig a magántermészetű dolgok tudtak igazán lefárasztani, meg a felesleges feszültségek. Az ember persze érez a munkája után egy kellemes fáradtságot, de mivel a munkám a hobbim, ezért nem veszem annyira észre, sőt inkább tölt a nézők szeretete.
Nagy Sanyi színészként nagyon is keresett
hot!: Ennyi munka mellett hogyan van lehetőséged magaddal is foglalkozni?
Nagy Sanyi: Próbálok minden lehetőséget megragadni, hogy kikapcsolódjak. Szeretek szaunázni, masszázsra járni, kicsit kényeztetni magam. Szívesen kirándulok, kertészkedem és tevékenykedek a ház körül. Mindig van új ötletem, hogy mit kellene felújítani.
hot!: Fontos volt, hogy – a gyerekkorodhoz hasonlóan – most is kertes házad legyen?
Nagy Sanyi: Fényeslitkén nőttem fel, a szüleim a mai napig ott élnek, kertes házban.
Nekem pedig ez kell, hogy tudjak tervezni, tenni-venni.
Persze ha rá lennék kényszerítve harminc négyzetméterre, az egy másik helyzet. Amikor tizennyolc évesen elkerültem Budapestre, a Kós Károly Kollégiumban öten voltunk egy szobában tíz négyzetméteren. Majd egy gimis osztálytársam mentett meg, mert felhívott, hogy van-e kedvem csatlakozni hozzájuk egy budapesti albérletbe. Emlékszem, nagyon drasztikus volt, hogy ennyire elszakadtam mindenkitől, de életem egyik meghatározó időszaka volt az a két és fél év, amit az albérletben töltöttem.
hot!: Voltak bulis tiniéveid?
Nagy Sanyi: Alapvetően nem maradtam ki semmiből, de az egyetem nagyon nagy koncentrációt igényelt, hajnalokig tartó próbákkal.
De azért ott is megtaláltuk a lehetőséget a levezetésre.
Azonban amint lediplomáztunk, és beléptünk a felnőtt életbe, onnantól kezdve felelősséggel tartoztam magam és a munkám felé is.
hot!: Nehéz volt a felnőtté válás?
Nagy Sanyi: Ha azt mondom neked, hogy tizenhárom éves korom óta kilenc évig vendéglátóztam, akkor ez sok mindent megmagyaráz. Egészen fiatalon tizenkét órákat toltam le.
Volt olyan nyaram, hogy minden szombaton muzsikáltam valahol.
Olyan is előfordult, hogy a barátaim mentek a Tisza partjára bulizni, én pedig nem mehettem velük, mert éppen a hangfalakat pakoltam be. Mindig fergeteges bulik voltak.
Nagy Sanyi felesége még nem tűnt fel a színész horizontján, de nem mondott le a családról
hot!: Mennyire fontos számodra a visszacsatolás?
Nagy Sanyi: Nagyon is. Szoktunk beszélgetni a barátokkal, hogy vannak a szeretetnyelvek, azaz az ajándékozás, az elismerő szavak, a testi érintések, a szívességek vagy a minőségi idő. Nekünk szakmai ártalom, hogy az elismerő szavak az egyik szeretetnyelvünk.
Nem színész az, aki nem szereti, ha megdicsérik.
hot!: És a magánéletedben mi a szeretetnyelved?
Nagy Sanyi: Inkább a minőségi idő a fontos számomra. Az ötből talán az ajándékozás az, ami a legkevésbé hoz lázba. Akit szeretek vagy kedvelek, annak nyilván nagyon szeretek kedveskedni egy kis aprósággal, de nem ülök le a konyhába és faragok egy furulyát három hétig. A karácsonyi vásárlást is két óra alatt letudom, mert nem vagyok hajlandó belefolyni ebbe az őrületbe és idegeskedni. Ha pedig én kapok különleges, személyre szóló ajándékot, attól nagyon zavarba jövök, és azon kezdek gondolkodni, hogyan tudom majd viszonozni.
A kisvárdai legjobb barátom például megszerezte a kórházból azt a papírt, amit a születésemkor állítottak ki, és egy szép bársonymappában adta át.
hot!: Mennyit tett hozzá a mostani énedhez a szülői mintád?
Nagy Sanyi: Talán a munkabírásom, ami anyai ágról van, azt szeretem is magamban. Annyiban tudatosabb vagyok, mint a felmenőim, hogy ha van egy nap, amikor pihenhetek, akkor utána nincs bűntudatom vagy lelkiismeret-furdalásom, hogy ma nem csináltam semmit. Ez az elején persze nem így volt, de az évek alatt letisztult bennem.
Nagy Sanyi családja büszkesége
hot!: Ki vagy békülve magaddal?
Nagy Sanyi: Hála Istennek, jóban vagyok magammal, de tudom, hogy van még hova fejlődnöm.
Fontosnak tartom, hogy elfogadjuk saját magunkat a hibáinkkal együtt, mert szerintem minden belőlünk indul ki.
Ha magammal nem tudok számot vetni bizonyos dolgokban, akkor mással sem. Ebben nagyon hiszek: ha az ember valami hülyeséget csinál, akkor képes legyen bocsánatot kérni, vállalni a felelősséget.
hot!: Augusztusban negyvenöt éves leszel. Hiányzik valami az életedből?
Nagy Sanyi: Nincs saját családom. Nincs gyermekem, de szeretnék. Nem így terveztem huszonévesen, hogy mostanra egyedül leszek, de közben megtanultam ezt is jól megélni, tehát nem esem kétségbe ettől. Nem érdekelnek a konvenciók és a társadalmi elvárások, hogy nekem hol kellene tartanom a magánéletemben, mert nem tudom, hogy ezt kihez kell mérni.
hot!: Hiszel még a sírig tartó szerelemben?
Nagy Sanyi: Igazából csak remélni tudom, hogy van ilyen.
Talán Popper Péter mondta, hogy nincs olyan, hogy igazi.
Vagyis ha van is, akkor bizonyos életszakaszokban vannak igazik, akik elkísérnek A-ból B-be. Valaki szerencsés, mert neki A-tól Z-ig van, aki elkíséri az életét, de ez sok mindentől függ. A mi szakmánk amúgy is nagyon egyedi, hektikus időbeosztással, így ember legyen a talpán, aki ehhez képes alkalmazkodni.
hot!: Van még olyan, amit szeretnél elérni az életben?
Nagy Sanyi: Filmezni szeretnék még sokat. Most egy vígjátékot forgatunk, amit nagyon várok.
Közben szívesen kipróbálnám magam akár egy drámaibb szerepben.
Úgy érzem, mindig megtalálja az embert az, ami meg kell, hogy találja. Mindig olyan szerepek jöttek az életemben, amik kellettek, hogy kicsit kibillentsenek a megszokott kerékvágásból.
