Rubint Réka megrázó vallomása édesapjáról: „A durva kamerafelvétel nem az első jel volt”
Schobert Norbert felesége nem mindennapi videóval jelentkezett közösségi oldalán. Rubint Réka néhány nappal ezelőtt megosztotta követőivel azt a felvételt, amelyen elhunyt édesapja halálának évfordulóján a polcról indokolatlanul leesett két szarvasagancs, most pedig arról is részletesen beszámolt, hogy ez közel sem minden, az eseménynek rengeteg előzménye volt.
Rubint Réka köztudottan szoros viszonyban állt az édesapjával, aki 2019 februárjában halt meg és azóta nem csak emléke él Réka szívében, hanem sokszor – mintha – túlvilági jeleket is küld szeretett lányának. Így történt a napokban is, amikor Réka egy üzenetet kapott otthonról, hogy az a két, polcon lévő szarvasagancs, ami évek óta ott pihen, egyszer csak, indokolatlanul leesett a földre. A mögötte lévő kitámasztott vászonkép nem mozdult, nem billent meg és nem csúszott ki, nem volt huzat, mégis megtörtént. Réka az otthoni biztonsági kamera felvételeit visszanézve látta, hogy tulajdonképpen olyan, mintha valaki elvette volna onnan őket.
Rubint Réka édesapja a túlvilágról is szereti lányát
Rubint Réka Instagramon jelentkezett be, legfrissebb élő videójában megrázó őszinteséggel vallott a történtekről:
Édesapám agrármérnök volt és vadászott is, sokáig a vadásztársaság elnöke volt. Kislánykoromban rengetegszer magával vitt a magaslesre, de én mindig elijesztettem a vadakat. Köhögtem, beszélgetni kezdtem, nem akartam, hogy lelőjék őket
– kezdi Réka, aki beavatta követőit, hogy igazi apa-lánya kapcsolat volt közöttük. Réka gyakorlatilag az ölében nőtt fel, sokszor fogta a kezét, a nyakában ült, édesapja nagyon sokat mesélt neki. Van egy hét évvel idősebb bátyja, akit szintén nagyon szeretett, de Réka volt a kicsi, a kislány, a „gyöngyszem”, ahogy őt nevezte. „Egy pénteki napon arra ébredtem, hogy jött a telefon, meghalt, én nagyon összetörtem. Aznap délután elmentünk Norbival sétálni az erdőbe, egy erdő mellett lakunk, de ezen a részen még nem jártam korábban, másik kört tettünk meg, mint amit szoktunk. Néhány nappal később Norbikával és Zalánnal is elmentünk ugyanerre a körre, Hacsi kutyánk is velünk jött és egyszercsak kiszagolt az avarban valamit.
A fiúk leszaladtak utána, ekkor találtuk meg az első agancsot, amit egy szarvas levetett magáról.
Egy éven keresztül minden nap velük volt
Réka elárulta, hogy volt egy szarvas, amelyik onnantól kezdve egy éven keresztül majdnem minden nap ott volt Rékáék házánál, arra ment el, szinte minden nap le is fotózták.
Tiszteletben tartom, ha valaki nem hisz az ilyenekben, de én hiszek benne, hogy a szeretteink valamilyen módon jeleznek nekünk.
Lehet, hogy azért, mert nagyon nehezen tudtam elengedni őt. Ezt tetézte az is, hogy nem sokkal a halála után, amikor elmentem a sírjához elidőzni egy kicsit, amikor beszálltam utána a kocsiba és megszólalt a rádió, éppen az a dal szólt, amit Kökény Attila személyesen énekelt az édesapám temetésén. Édesapám halálának egy éves évfordulóján megint nagyon össze voltam törve, sírdogáltam is, mondta Norbi, hogy gyere Kicsim, menjünk el futni, ekkor mentünk el ugyanarra a körre, ahol korábban az agancsot találtuk.”
Menet közben azonban Rékának kikötődött a cipőfűzője és ahogy lehajolt megkötni, megtalálta a második szarvasagancsot is. „Soha nem találtam szarvasagancsot édesapámmal sem, se előtte, se utána. Mi ez, ha nem jel?” – tette fel a költői kérdést Réka, majd hozzátette:
Félreértés ne essék, hiszem és tudom, hogy el kell őket engedni, mert ez az élet rendje és én is elengedtem. De ez a két agancs nagyon durva. Nagyon hiányzik és bármit megadnék, hogy újra meg tudjam ölelni.
Réka megindító vallomását itt lehet megnézni.
