Sok víz lefolyt a Dunán.
Magyarország egyik legnépszerűbb zenekara a Bon-Bon, amely 1995-bn alakult, azaz idén már 30 évesek. Bár sok idő eltelt, mióta elkezdték ontani magukból a slágereket, még mindig nagyon aktívak, és még mindig rengetegen rajonganak értük. Török Tamás basszusgitáros az Origónak mesélt arról, hogy milyen évek állnak mögöttük.
Mintha nem is magunkról beszélnék. Annyi minden történt azóta! De a tűz ugyanúgy bennünk van, ugyanúgy koncertezünk, nem volt szünet, nem volt összeveszés, újabb összeállás. Hullámvölgyek, lejtmenetek persze vannak ennyi idő alatt
– emlékezett vissza a gitáros, aki azt is kiemelte, hogy
koncertekkel ünneplik meg a kerek évfordulót.
Amikor nagyon futott a szekér, 2001-2003 környékén, évi 250-270 bulijuk volt, felléptek céges rendezvényen, városi napokon, óvodában, nyugdíjas otthonban, diszkóban, mindenhol, rengeteg bulit vállaltak. Abból körülbelül 100 volt élő koncert, a többi fél playback. Török Tamás szerint nem lehet kizárni kisebb településeket csak azért, mert nem tudják biztosítani a technikát, így ők elmentek mindenhova: „Mi úgy voltunk ezzel, hogy ha van egy település, amely nem tudja megfizetni a teljes bulit, mi akkor is lementünk.
Az alap, hogy mi élőben szeretnénk mindig fellépni.
Mi zenészként kijártuk az iskolát, zenéltem Delhusával, Demjénnel, szinte mindenkivel felléptünk. A mai fiatalokkal például ez lesz a baj hosszú távon, hogy gyorsan felkerülnek a csúcsra, de nincsenek gyökereik. Ha kiveszik a széket alóluk, akkor úgy maradnak.”
Sok fiatal tehetség bukkan fel a tévés tehetségkutatókban, de kevés marad a pályán. „Én ezt vendéglátózásnak hívom, ezeket a slágereket ugyanis a New York-i metróban is jól eléneklik. Sok tehetséges énekes van. Régen volt a Ki mit tud?, akkor a fellépőknek volt saját fazonjuk, karakterük, akár szlogenjük. Az jól működött. A Dal szerintem jót elindította ezt, hogy fontos legyen a saját szerzemény.”
A Bon-Bonnak 95 fellépése volt tavaly, idénre is tele van már a naptár. Ma már a legtöbbször nem elég, ami régen, hogy kiáll egy zenekar és lenyom egy koncertet, kellenek LED-falak, fontos a vizuális megjelenés, erre is figyelnek. „Régebben sokszor maradtunk az adott településen, buliztunk is a helyszínen, most már nem ez a prioritás.
Nekem például kisgyerekeim vannak, koncert után rohanok haza.
Én már kibuliztam magam, de ezt Peti nevében is mondhatom” – mesélte Török Tamás.
Tizenegyen vannak összesen a csapatban, két kisbusszal mennek, ha koncert van. Ha kisebb fellépésük van Szolnoki Péterrel, akkor elég egy busz. Bejárták az egész országot többször is: „Ha olyan helység jön, ahol még nem jártunk, akkor mi is elcsodálkozunk. Ismerem a csárdák étlapjait, tudom fejből, hol vannak benzinkutak.
De a hazai fellépések mellett voltunk Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben.
A Hannoveri Világkiállításon vendégek voltunk, jártunk Dél-Afrikában, Floridában, Londonban, New Yorkban, mindig a helyi magyaroknak léptünk fel.”
Rádiókban játsszák a dalaikat, de főképp a régieket, a Retrón, a Slágeren mennek a szerzeményeik. „Nálunk nincs prioritás a zenében, millió stílusban játszunk, rockot, funkyt, ha kell, akkor romantikus dalt vagy mulatósabbat. A változatosságot szeretjük” – tette hozzá.
Mindegyik pályatárssal jó a kapcsolatuk, de akikkel igazán jóban vannak, azok az Irigy Hónaljmirigy tagjai, illetve Ganxsta Zolee-ék, velük a 90-es éveket végigbulizták. Kiadtak rengeteg nagylemezt, de már nem nagyon készítenek albumot, megváltozott a világ, nem fogynak a fizikai hanghordozók. „Az én kocsimban sincs CD-lejátszó. Nem is tudok hozni CD-t, ha valahol kérik, mert új lemez nincs, de új dalok vannak” – jelezte.
Hároméves ikrei vannak, Barnabás és Benedek, most velük tölti miden szabadidejét. „Én nem reklámoztam, nem is titkolom, de majd meg fogom mutatni őket. Egészséges családi életet próbálok fenntartani.
Nem mentünk el főzőshow-ba, celebes műsorba.
Tudatosan nem vállaltuk el a bulváros tévéműsorokat: a bulvár ugyanis nagyon szeret használni, de leginkább akkor, amikor valami bajod van. Mivel nem szerepelünk ilyen celebes műsorban, néha megkérdezik páran, hogy még működik ez a zenekar, ezek még élnek? Ezen mi jót mulatunk.”