A statisztikák szerint minden századik ember autizmussal él, ezért kiemelten fontos, hogy pontos legyen a tudásunk erről a rendellenességről. Az autizmus világnapja 2025-ben is fontos dolgokra hívja fel a figyelmet.
Jószerével mindenki hallott már erről a diagnózisról, mégis sokan tartanak tőle, és gyakran csupán felszínes ismeretekkel rendelkeznek róla. Éppen ezért április 2-át az autizmus világnapjává nyilvánították, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ez a rendellenesség a világ népességének körülbelül 1%-át érinti. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus segítségével most tisztázzuk, mit is jelent valójában az autizmus.
"A praxisomban nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy a szülők rettegnek ettől a diagnózistól. Gyakran túlzott, irreális mértékű szorongás és félelem alakul ki bennük. Nem mindig látják tisztán, hogy egy adott tünet más okból is jelentkezhet, és sokszor rémeket látnak. Persze fontos, hogy ha szükséges, vigyük el kivizsgálni a gyermeket, de nem szabad pánikba esni" – kezdte a hot! magazinnak a szakember.
"Az autizmus alapvetően a szociális, kommunikációs és kognitív készségek fejlődési zavara, amely fogyatékosságnak számít. Enyhe, közepes és súlyos formája is létezik. A súlyos esetekben a beteg folyamatos ellátásra szorul, míg az enyhe esetekben az érintettek önálló életvitelre is képesek. Az autizmus egy idegi fejlődési rendellenesség, és gyakran genetikai alapú. Sokszor előfordul, hogy családon belül halmozottan jelentkezik."
Minden érintett más, ugyanis az autizmus spektrum zavarnak számít, ami azt jelenti, hogy nagyon eltérő formákban jelenhet meg.
"Előfordulhat, hogy egyes esetekben a kognitív képességek kiemelkedők, míg a szociális készségek gyengébbek. Az ASD (autizmus spektrum zavar) különböző szintekre osztható" – magyarázta a pszichológus.
"Az 1-es szint az, amit Asperger-szindrómának neveztek. Itt a kommunikációs és társas készségek gyengébbek, de gyakran magas intelligencia jellemzi az érintetteket. Ezt a típust sok filmben láthatjuk, ahol a főszereplő egy zseni, de nehezen kapcsolódik másokhoz. A 2-es szinten már komolyabb nehézségek tapasztalhatók a kommunikáció és a társas interakció terén, és az érintettek nagyobb támogatásra szorulnak. A 3-as szint a súlyos autizmus, ahol a mindennapi tevékenységekhez is folyamatos segítség szükséges. Náluk fordulhat elő, hogy nem tudnak beszélni."
A diagnózisnak több tünete is van, ám – ahogy a szakértő is említette – nem szabad egyértelmű következtetéseket levonni csak azért, mert egy-egy tünetet felfedeztünk egy ismerősünkön.
"Az autizmussal élők gyakran nehezen értik a nonverbális kommunikációt és a társas helyzeteket, ami miatt sokszor kívülállónak érezhetik magukat."
"A legtöbb érintett nem tudja értelmezni a fizikai kontaktust, ezért szorongással tölti el őket az, ha például ölelgetik őket. Emellett sokan kényszeresen ragaszkodnak egy-egy mozdulathoz vagy viselkedéshez, és ha ezeket nem sikerül teljesíteniük, akkor idegesek lesznek" – magyarázta a szakértő.
Bár az autizmus egy élethosszig tartó állapot, az érintettek készségei megfelelő támogatással és fejlesztéssel jelentősen javíthatók. Célzott terápiák, speciális oktatási módszerek és egyéni fejlesztési programok segíthetnek abban, hogy az autizmussal élők jobban boldoguljanak a mindennapokban.
"A készségek fejleszthetők, de ebből kigyógyulni nem lehet. Érdemes minél korábban egy olyan intézethez fordulni, ahol több szakember segítségével fejleszteni lehet a gyermeket. A neurológusok, a pszichológusok, a pszichiáterek abban segítenek, hogy ezeket a szociális, kommunikációs és kognitív készségeket minél jobban elsajátítsák ezek a gyermekek."