Szívszorító családi emléket árult el Dudás Miki az édesapjáról
Egymásba kapaszkodik a világbajnok kajakos családja édesapja tragikus halála óta. Dudás Miki szerint már sosem lesz semmi ugyanolyan, mint apukája tragédiája előtt. A gyászoló sportoló most egy szívfájdító családi hagyományról mesélt a Borsnak.
Mély gyászba süppedt az egykori élsportoló családja, miután elvesztették a családfőt. Dudás Miki korábban azt mondta, azt gondolták, a temetés után egy kicsit könnyebb lesz, de nem így történt. Sőt, a szűk családi körben megtartott szertartáson a kajakos összeomlott, saját bevallása szerint azóta is hullámzó a lelkiállapota. És most itt egy újabb ünnep imádott apukája nélkül, ami újra feltépi a fájdalmas sebeket…
Dudás Miki fájdalma nem enyhül
Állandóan az jár a gyászoló olimpikon fejében, hogy apukája mennyire méltatlanul, milyen fiatalon hunyt el. Dudás Miki édesapja egész életében nagy küzdő volt, a kórházban is az utolsó pillanatig küzdött, de az egész országot sokkoló brutális támadás során olyan sérüléseket szenvedett, ami miatt nem tudták megmenteni az életét. István mindössze 56 éves volt, túl fiatal ahhoz, hogy örökre lecsukódjon a szeme.
„Felfoghatatlan apa elvesztése, szerintem sosem gyógyulnak be a sebek” – mondta a Borsnak Dudás Miki.
Az egész támadás, az, hogy végignéztük, ahogy a szemünk láttára elsorvad, ez az egész túl sok, túl fájdalmas! Abban bíztam, hogy a temetés után kicsit enyhül majd a szorítás a szívemben, de pont ellenkezőleg, nekem mintha akkor esett volna le apa halálának véglegessége. Hogy semmi nem hozza már vissza, többé nem mondja azt, hogy kisfiam…
„Mindig együtt jártunk apával és a testvéremmel locsolni”
Az ünnepek még nehezebbek a mindennapoknál, állítja a világbajnok kajakos. A karácsony volt a legfájdalmasabb, de a gyerekek miatt igyekeztek tartani magukat.
Most pedig itt a húsvét, amihez szívszorító emlék fűz apával. Egészen kiskorunktól úgy telt ez az ünnep, hogy apa, a testvérem és én szépen felöltöztünk, és mentünk az ismerős lányokat, nőket meglocsolni. Apa ragaszkodott ehhez és ezen az sem változtatott, hogy felnőttek lettünk a tesómmal, ezt a szép családi hagyományt csak a halála szakította meg! Tavaly is együtt mentünk, a kocsiban vicces húsvéti verseket mondogattunk, és alig vártuk, hogy anya, vagy a mama által elkészített húsvéti menüt megegyük. Olyan jó, de közben olyan fájdalmas is erre visszaemlékezni! Igyekszem olyan jó édesapa lenni, mint ő volt!
