Galambos Lajos vallomása: Erre vette rá halála előtt Fenyő János
Az 1998. február 11-én brutális módszerrel kivégzett Fenyő János és az ország trombitása híresen jó viszonyban voltak. Olyannyira, hogy Galambos Lajos az ő tanácsára kezdett el a vagyoni helyzetéhez megfelelő, valódi luxuséletet élni. Lajcsi édesapja élete utolsó percéig könyörgött a fiának, szabaduljon meg attól a Mercedestől.
Galambos Lajos a húsvéti, tényleges szabadulása óta folyamatosan interjúkat ad. A Bors például elkészítette vele, minden idők legérzelmesebb és legőszintébb beszélgetését. A trombitaművész járt Hajdú Péternél is, ahol többek között, mesélt Fenyő Jánoshoz fűződő szoros barátságáról is. A barátságról, ami végül megágyazott Galambos Lajos későbbi fényűző életvitelének.
Galambos Lajos: „János addig mondta, míg megvettem azt a Mercit”
„A Fenyő János, bennem látott tehetséget és ő volt az első, aki engem címlapra tett. A Nők Lapja címlapján jelentem meg, ami akkor, hatszázezer példányban jelent meg. A János készítette rólam képet. Akkor még nem tudtam, hogy az a fotózás mit is rejt. Ezután elhívott Petnehazy Country Club teraszára, hogy igyunk meg egy teát és beszélgessünk.”
Azt mondta, hogy én sztár vagyok… De én nem így gondolkodtam erről.
„Sőt, előtte engem mindig, mindenki, mindenről le akart beszélni. Kezdve az apámmal és az öcsémmel” – kezdett bele a történetbe a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor felvételén Galambos Lajos, akinek a fülébe ekkor ültettet bogarat a médiamogul. „Fenyő meg azt mondta, hogy nekem is egy olyan típusú autó való, amivel ő járt. Ami egy 500-as Mercedes volt. Addigra már eladtunk egymillió kazettát, tehát megengedhettem magamnak. De én inkább egy új másológépet akartam hozni Olaszországból és venni még tízezer kazettát. Végül a János addig mondta, amíg megvettem azt a Mercit. Ő pedig akkor vette meg azt a 600-azt, amiben sajnos le is lőtték” – idézte fel Galambos Lajcsi, aki ekkor még nem tudta, hogy ez az autóvásárlás egy szomorú, családi konfliktushoz vezet.
„Apám tudta, hogy Fenyő János a barátom volt”
„Amikor a Jánost lelőtték, az apám éppen egy transzplantációs műtéten volt. Anyám valahogy felhívott és mondta, hogy apám üzeni, azonnal menjek be hozzá a kórházba. Éjjel volt és én arra voltam felkészülve, hogy el kell köszönnöm az apámtól. Beengedtek… Apám pedig mondta nekem, hogy nagyon nagy baj van. Kérte, hogy azonnal adjam el azt az autót, mert egy ugyanolyanban lelőtték ezt az embert. Tudta, hogy a Fenyő János a barátom volt. Kérte, hogy ígérjem meg, de én mondtam neki, hogy nem az autó miatt ölték meg. Majd pedig elmondta, hogy kiről és hogyan gondoskodjak. Azok a mondatok pedig egy életre meghatározták a felelősségemet.”
Ezután még élt három évet és ahányszor csak látott azzal az autóval, kérte, hogy adjam el…
– mesélte Hajdú Péternek Lajcsi, aki végül nem tett eleget édesapja kívánságának.
