Drámai vallomás: Pataky Attila úgy érzi, nem csak a testét, de a lelkét is megtépázta a koronavírus
Két hónapja épült fel a koronavírus-fertőzésből Pataky Attila. Az Edda frontemberének egészsége a mai napig nem százszázalékos, úgy érzi, a lelkét támadta meg a betegség.
A hatvankilenc éves rocker még mindig nem érzi magát teljesen egészségesnek, pedig már november óta negatív a koronavírustesztje.
Pataky Attila még tavaly szeptemberben került kórházba, s elmondása szerint csak órákon múlt, hogy nem került lélegeztetőgépre. Az Edda Művek frontembere a Borsnak bevallotta: a világjárvány nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is teljesen a padlóra küldte.
Az elmúlt két hetem már jobban telt, de azelőtt hetente rám tört a depresszió, s hiába próbáltam kapaszkodni a hitembe, a koronavírus minden reményemet elvette
– kezdte Pataky Attila, akinek olyan súlyos tünetei voltak, hogy azonnal kórházba került.
– Csupán pár órán múlott, hogy nem kerültem lélegeztetőgépre. Iszonyatosan rosszul voltam, fájtak az ízületeim, a tüdőm és a szívem is. Már menni sem bírtam, és éreztem, hogy száll ki belőlem az élet. Két hét alatt kilenc kilót fogytam, úgyhogy mind lelkileg, mind fizikailag nagyon megviselt a betegség – vallja be az énekes, aki miután hazament a kórházból, súlyos depresszióba esett.
Teljesen kilátástalannak láttam a helyzetet. Soha egyetlen betegség nem küldött ennyire padlóra, mint a koronavírus, pedig már volt dolgom szemét betegségekkel. Miután hazaengedtek, napokig súlyos depresszióba estem, s az azt követő hetekben is legalább egyszer szembe kellett néznem a démonjaimmal.
Ma már 99 százalékosnak érzem magam, aminek nagyon örülök, de én azt a maradék egyet is szeretném mihamarabb visszakapni! – mondta Attila, akinek egyik legnagyobb slágerét, az Utolsó érintést a koronavírusban elhunytak emlékére nemrégiben feldolgozták, amelyben ő maga is közreműködött.
– Az Utolsó érintés átirata, amely az Eltévedt szép világ címet kapta, egy igazi mestermunka lett. Nagy Szilárd és Ragány Misa keresett meg az ötlettel, hogy szeretnék újra értelmezni a dalomat, amelyet először kétkedve fogadtam, ugyanis egyáltalán nem szeretem a feldolgozásokat. Szerzőtársammal, Gömöry Zsolttal megállapodtunk, hogy csak abban az esetben adjuk az áldásunkat a dalra, ha ahhoz valóban ízlésesen és alázattal nyúlnak a srácok. Így is lett.
