A színész a betegsége óta először jelent meg képernyőn, ahol őszintén beszélt az elmúlt egy év küzdelmeiről és arról, hogy mára kész ismét színpadra állni. A Life TV-n, Joshi műsorában azt mondta, rettentő sok fájdalmat élt át, és bár bizakodó, tudja: nem dőlhet még hátra.
Forrás: Bors
Forgács Gáborral egy évvel ezelőtt, tavasszal közölték az orvosai a letaglózó diagnózist, rákos megbetegedésben szenved. A művész igyekezett - ahogy az élet más dolgait, úgy ezt is - könnyedén kezelni, de az optimizmusát hamar letörték a fehér köpenyesek: ami vele történik, azt jó lesz komolyan venni, mert az élete a tét. Forgács Gábor hétfő reggel a Life TV-n, az Ébredj velünk Extra című műsorban vendégeskedett Joshi Bharatnál, ahol így beszélt a küzdelmeiről:
– Májustól májusig tartott ez a vidám kis játék... Már, ami a betegséget illeti – mondta a tőle megszokott, mosolygós arccal a színművész. – Gondoltam, a pandémia alatt ezt gyorsan letudom. Igyekeztem optimista lenni, amikor azonban megmondták, hogy rákom van, az nagy trauma volt.
– komorodott el a színész. – Ilyen csak másokkal szokott előfordulni - gondoltam. Egész egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi történik velem. Aztán menet közben derült ki, hogy kétféle rákot is kaptam. Rettentő sok fájdalommal járt, de a kezeléseket igyekeztem egy-egy stációnak felfogni, így könnyebb volt.
Forgács Gábort az adás után telefonon faggattuk tovább. A kérdésre, hogy szerinte miben változott a betegség okán, meglepő választ adott:
– Biztos vagyok benne, hogy mentálisan komoly változásokon mentem át, és sajnos negatív irányba... Eltűnt belőlem az a fajta önbizalom, tettkészség, ami régebben volt. Kicsit fellassultam.
- Így szoktam fogalmazni. Legyünk őszinték, nincs vége... Ennek még nincs vége. Most ugyan nem vagyok kórházban, de kontrollra kell járnom, és különböző vizsgálatokra, többek között egy speciális injekció kúrát kapok. Az orvosok szerint öt év, mire gyógyultnak nyilvánítanak... De ne felejtsük el, hogy most 73 éves vagyok... – mondta, majd hozzátette: – Kívülről talán nem változtam, de belülről sebezhetőbb lett az idegrendszerem, érzékenyebb lettem. Az ember egy ilyen helyzetben óhatatlanul el kezd gondolkodni azon, hogy a hátralévő időben mi az ami fontos lesz és mi az ami sokkal kevésbé.
Amikor megtudtam, hogy mi a bajom, elég kilátástalan volt.... Csináltam egy leltárt. Forgács – mondtam magamnak - volt 72 csodálatos éved, voltál sztár többször is, olyan emberekkel ismerkedhettél meg és dolgozhattál együtt, akik a szakmában fogalmak voltak. Úgy gondoltam, hogy állok elébe annak, ami jön. Ha pedig el kell menni, hát el kell menni.
A színész azt mondja, hogy bár megpróbálta könnyedén venni azt, ami vele történik, sajnos ez nem mindig ment neki.
– Roppant kegyetlen időszak volt a számomra az elmúlt év. Nagyon szeretek jönni-menni, aktív figura vagyok, akinek egyszer csak minden leállt az életében. Amikor ebből is viccet akartam csinálni, az egyik orvosom azt mondta: "művész úr tessék megérteni, hogy halálos beteg. Mi pedig most megpróbáljuk megmenteni.” Ez azért kijózanító volt
– tette hozzá a művész, majd azt mondta: Nyirády Péter professzornak, Buzogány István tanár úrnak, Gál János doktornak és magamnak köszönhetem, hogy most itt vagyok. Ők megműtöttek én pedig nem tudtam elég komolyan venni ezt az egészet. Így éltem túl - nyilatkozta a művész, aki hangsúlyozta: most jól érzi magát és alig várja, hogy újra színpadra álljon és találkozzon a közönségével. Ő már készen áll, hogy ismét munkába álljon.
