Így békült ki Bangó Margit és Marika: Öt órán át sírtunk anyuval a telefonban - Exkluzív interjú

Kilenc éven keresztül egyetlen szót sem beszéltek egymással. Tudták azért, hogy mi történik a másikkal nap mint nap?

Persze! Nagy a család, a gyerekeim, anyu unokái rendszeresen beszéltek a nagymamájukkal. Tudtunk egymásról, csak mi ketten nem beszéltünk. Nem kerestük egymás társaságát.

Mi volt a harag oka?

A vita természete már mindegy is, de az lett a vége, hogy az édesanyám kamerák előtt tagadott ki. Nyilatkoztunk akkoriban mindketten erről, sok harag volt bennünk. Rengeteg kibeszéletlen probléma volt köztünk, aminek az lett az eredménye, hogy egy idő után már nem is kerestük egymás társaságát.

Ki volt az, aki ennyi év után mégis nyitott a másik felé?

Az édesanyám. Ő telefonált hozzánk, Mónikámmal, a lányommal beszélt. Bizonyos dolgokat mondott… erről nem szeretnék beszélni, hogy konkrétan mit, de olyanokat, amit meghallva azt mondtam a lányomnak, hogy hívja vissza nekem. Átvette a telefont, öt óra hosszát beszéltünk, és öt órán át sírtunk anyuval a telefonban. A béke hangján beszélgettünk, minden téma feljött. Ellágyultunk mindketten. Úgy érzem, egycsapásra elmúlt minden rossz az életünkből.

Sikerült megbeszélni a problémákat? Egyikük szívében sincs már harag? Hogy lesz azután?

Az igazság az, hogy nem karácsonykor találkoztunk először, hanem a születésnapomon, december 14-én. Akkor jött át hozzánk anyu. Egymás nyakába borultunk, mindenki sírt. Még az uram, Elemér is, pedig ő nem szokott egykönnyen könnyekig meghatódni. Úgy érzem, sikerült mindent megbeszélnünk, egyikünkben sincs harag. Azt szeretném, ha soha többé nem szakadnánk el egymástól. Az édesanyám is ezt mondta: „Soha, soha többé nem engedem el a kezedet, senki sem állhat közénk!”

A közös fotójukhoz, amit a Facebookon posztolt, azt írta, nincs mindenki jelen azon a fotón, ezzel azt sugallva, hogy a családban még van valaki, akivel nem sikerült rendezni a viszonyokat. Kiről van szó?

Van még a családban megbeszélnivaló.

Ahogy ezt kimondja, Marika férje, Horváth Elemér veszi át a szót.

Horváth Elemér: A tágabb családban vannak még rendezésre váró viszonyok, de úgy érezzük, hogy azzal, hogy Margit és Marika kibékültek, nagyon jó úton haladunk.

Ön hogy látja azt a pillanatot, amikor kibékült az édesanya a lányával?

Horváth Elemér: Margit egy bölcs asszony, végtelenül szimpatikusan állt hozzá a dolgokhoz. Olyan mélységes szeretettel kereste meg a lányát, hogy arra szavak nincsenek… mind a ketten sírtak. Nagy-nagy tehertől szabadultak meg mindketten azzal, hogy újra egymásra találtak. Nagyon boldog vagyok, hogy újra szent a béke. A kilenc év nehezen pótolható, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy szeretetben legyünk. A feleségem is nagyon okos nő, nagyon érzékeny ember, abban a pillanatban, amikor az édesanyja jelentkezett, össze is omlott. Lehengerlő volt, mindenki sírt. Margit azt mondta, már jóval előbb jött volna, de félt attól, hogy nem fogadjuk szeretettel. Ezt is milyen rosszul gondolta! Nagyon hiányzott nekünk.