Ha tükörbe néz, nem egy nagypapát lát, pedig imád az lenni, és szeretné elrontani az unokáját, Nátánt. Fiával, Bencével minden tévés szakmai dolgot megbeszélnek, és elfogadja, ha műsorvezető kollégája kritizálja.
Tíz évig tanított matematikát, és egy interjúban azt mondta, a lelke mélyén mindig is tanár marad. Talán ezért kapja meg annyiszor, hogy okoskodik?
Biztos, hogy van köze a műsorvezetői stílusomhoz annak, hogy a lelkem mélyén még mindig tényleg tanár vagyok. Szeretnék a képernyőn véleményt formálni, akár tanítani is, ha olyan a téma, amihez valóban értek. De kioktatni, okoskodni semmiképpen nem szeretnék, ez téves, mindössze az életkorom és a tapasztalatom visz rá arra, hogy határozottabban fogalmazzak.
Otthon is öné az utolsó szó?
Nem, egyáltalán nem az enyém az utolsó szó. Borzasztóan tisztelem a nőket, a feleségemmel nagy harmóniában élünk. Elfogadom a véleményét, meghallgatom, és adok is a szavára. Jó társként, jó stílusérzékkel még a munkámat is segíti. Például szokott SMS-t küldeni reggelente adás közben, ha azt látja, hogy egy ing vagy nadrág nem áll jól, én pedig elfogadom a véleményét és azt nem veszem fel többet.
A legidősebb fiával, Bencével is ilyen partneri a viszonya?
Minden gyerekemmel próbáltam és próbálok megengedő, de következetes szülő lenni. Barátként tekintek rájuk, főként a felnőtt gyerekekre. Bence esetében például néha meg is kell csípnem magam, hogy ne csak barátként viselkedjek vele.
Szoktak a szakmáról is beszélgetni?
Nagyon sokat! Apaként kötelességem, hogy a fiam pályáját kövessem, de ezt elsősorban természetesen szeretetből teszem és mert nagyon érdekel, hogy mit csinál, hol tart. Egyébként ő is figyeli az én munkáimat, és el is mondjuk egymásnak a véleményünket. Sokszor kritikusan és határozottan is, hiszen akkor lehetünk mindketten még jobbak, ha őszinte véleményeket hallunk. Egyébként annak ellenére, hogy kevesebb ideje van a pályán, mint én, ő is fogalmazott már meg a munkámmal kapcsolatban negatív kritikát. És bizony el is kellett gondolkodnom azon, amit mondott, hiszen Bence nem csak a fiam, hanem jó szakember és meghatározó médiaszemélyiség is.
Ha ilyen szoros a kapcsolatuk, nem bánta, amikor külföldre költöztek?
Természetesen ezt is megbeszélte velem, elmondta a terveit, mielőtt döntött. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, de az utóbbi volt hangsúlyosabb. Bence odakint a nulláról kezdte a szakmai életét, ez egyrészt nagyon nehéz és tiszteletreméltó, másrészt egy óriási lehetőség. Ha sikerül megvalósítania az álmait, médiatörténelmet ír.
Nem zavarta az sem, hogy így kevesebbet látja majd az unokáját?
Mindennek van ára. Az ő költözésüknek számomra ez. Van egy mondás: az élet ajándékai akadályba vannak csomagolva és minél nagyobb az akadály, annál nagyobb az ajándék. Ez számukra most egy nagyon nagy akadály, de meg fogják oldani.
Úgy tudom, nem kedveli, ha nagypapázzák.
Egyelőre barátkozom ezzel a fogalommal, ha belenézek a tükörbe, nem egy nagypapát látok. Nem azért, mintha annyira hiú lennék, csak egyszerűen az én fejemben nem így él egy nagypapa képe. Mindazonáltal mindent imádok, ami a nagypapasággal jár! Egyszer egy barátom azt mondta, majd meglátom, hogy jobb nagypapának lenni, mint apukának. Nem hittem neki, hiszen imádom az apaságot is, de tényleg igaza volt. Nagy valószínűséggel igazi kényeztetős nagypapa leszek, aki akkor is elviszi fagyizni ebéd előtt, ha azt a szülei megtiltják.
Örülne, ha Nátán is követné a családi hagyományokat, és ő is műsorvezetőnek állna?
Látva a mi életünket Bencével, azt mondom, hogy igen. Sok örömet és boldogságot adott ez a pálya, ha Nátán is megtalálja benne az önmegvalósítás és a boldog élet lehetőségét, akkor örülnék, ha műsorvezető lenne. kbv
