Szeretett nagymamája elvesztése teljesen padlóra küldte, de a nagykanizsai pszichiátriai osztályon ráébredt: nincsen más kiút, mint sürgősen szembenézni önmagával és saját erőből kigyógyulni a fájdalmas gyászból – Járai Máté minden eddiginél nyíltabban és őszintébben mesélt lelki megpróbáltatásairól, és az annak nyomán kialakult pánikbetegségéről.
Lovas Rozi vezetésével a második évadjával tér vissza az Egyszer Lent. Az első hazai történetmesélős podcast műsorban adásonként egy-egy ismert ember avatja be a hallgatókat élete legsötétebb pillanataiba, elárulva azt is, hogyan sikerült visszatérnie a gödör legmélyéről. Legutóbb Járai Máté volt a színésznő beszélgetőpartnere. A színész elmondta, hogy a kálváriája évekkel ezelőtt, imádott nagymamája elvesztése után kezdődött.
– A szüleimhez nem fűzött olyan mély kapcsolat, a nagymamám volt a mindenem. Ott volt mellettem, amikor nem vettek fel a Színművészetire, és amikor mégiscsak színész vált belőlem, vidéken is megnézett minden szerepben. A halála és a túlhajszoltság nagyon megviselt – mesélte megrendülve Máté.
Amikor egy előadás során először azt éreztem, hogy képtelen vagyok kilépni a takarásból és levert a víz, forgott körülöttem a világ és kiszáradt a szám, akkor még nem akartam erről tudomást venni. Azt gondoltam, hogy olyan nincs, hogy én most nem megyek be a színpadra. Beléptem és úgy éreztem, hogy ameddig a lábamon állok és nem esem össze, addig csinálnom kelI.
A fiatal színész negyvenéves korára jutott el a kiégés tetőfokára. Szerinte az az időszak egy előre látható végzetbe rohanás volt; körülbelül olyan, mintha fék nélkül indulta volna el Győrbe az autópályán.
– De nem álltam le, dolgoztam tovább, miközben egyre rosszabbul lettem. Számos orvosi kivizsgálás után a nagykanizsai pszichiátriai osztályra kerültem, ahol ráébredtem, nincsen más lehetőségem, mint megállni és szembe nézni önmagammal, a nagymamám halálával és a gyásszal.
A legmélyebb ponton Máté fejében az öngyilkosság gondolata is megfordult.
– Ez tőlem nagyon távol álló érzés volt, hogy én, aki szeretem az életemet, a feleségemet, Kírát és a szakmámat, mégsem akarok élni? Ha most vége lenne, nem is lenne nagy baj? Egy megkönnyebbülés lett volna, mert rosszul voltam, fájt és azt éreztem, hogy nem akarom végigcsinálni azt az időszakot – emlékezett legsötétebb pillanataira a színész.
Több mint fél év és számtalan pszichiátriai kezelés után 2019 októberében egy nap végre újra olyannak érezte magát, mint annak előtte.
– A gyógyulásomhoz elengedhetetlen volt, hogy abbahagyjam a forgatásokat, a színházi munkákat és pihenjek. A márciusi karantén alatt én is kénytelen voltam leállni, így bűntudat nélkül maradhattam távol imádott szakmámtól. Ezt követően nyáron tudtam igazán lezárni végre ezt a krízissel teli időszakot. Jobban kell szeretned magad annál, mintsem, hogy egy munka legyél, aki csak dolgozik, dolgozik, ez a tanulság – mondta el Máté a Betone Studio közreműködésével készült podcastban, hozzátéve, hogy a betegségének köszönhetően sokkal jobban megismerte magát és ma már tudja, mikor kell kicsit megállni és lassítani a tempón.
