Forrás: Végh István
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész 2016-ig teljes életet élt, aztán egyik pillanatról a másikra sztrókot kapott, s az egész élete megváltozott. A 61 éves érdemes és kiváló művész a Best magazinnak vallott az utóbbi közel négy év nehézségeiről, a jelenről, s a színházról, ahová nem gondolja hogy valaha is teljes valójában vissza fog tudni térni.
– Hamar elfáradok. Régebben edzettem, ma már csak ritkán. Sztrókos vagyok, gyorsabban fáradok. Azaz nagyon fáradt vagyok a munkához. 10 százalékot tudok. Kiváltság, hogy élek – taglalta a magazinnak Kulka azt is elárulta, hogy nemrégiben egy szinkronszerepre is felkérték, de az állapota miatt nem merte elvállalni.
– Nem látom igazán a szöveget. Olvasok, belül tudom, értem. Aztán kimondom, kibetűzöm, és akkor már nem értem. Mindenre emlékszem belülről, tökéletes. Kimondom és nem értem, idegen – vallotta be a színművész, akinek nemcsak a szövegtanulással gyűlik meg a baja, hanem azzal is, hogy emberek közé menjen, igy hát vásárolni is csak ritkán szokott.
– Sok ember van a piacon. Zavarban vagyok attól, hogy néznek. Látom magam kívülről. Bicegek, hülye vagyok. És zavar.
