Egy harminc éves kölcsönkocsiban ülve, egy kis érdi söröző tulajdonosaként is a világ legboldogabb emberének tartja magát az egykoron tehetős, népszerű híresség, aki a halálból jött vissza.
Forrás: Bors
Lajsz Andrásra több dolog miatt is örökre emlékszik az ember még akkor is, ha csak egyszer találkozott vele. Hatalmas bajusza van, olyan koktélokat kever, mint a világon csak nagyon kevesen és énekelni is szokott azokon a rendezvényeken, melyekre italokat mixelni hívják.
Ő mindig a buli központja, a belőle áradó jókedv és életigenlés akaratlanul is ráragad a környezetére. Az egykoron ünnepelt híresség a legnagyobb tévéműsorokban, rendezvényeken keverte a színes italokat, hírességek keresték a társaságát, népszerű és tehetős ember volt. Aztán a semmiből jöttek a bajok. Első, második, harmadik, negyedik majd ötödik infarktus, közben pedig egy agyvérzés is. Lajsz összességében közel egy évet töltött kórházban, időközben a házassága is zátonyra futott, mert megcsalta a feleségét. A sorsában pozitív fordulópont volt a tavalyi év vége, amikor a vírus miatt becsődölt az utolsó üzlete is és gyakorlatilag az utcára került. Ekkor a volt felesége, sokak meglepetésére, öt év után visszafogadta a közös érdi házba.
Az eleje nem volt könnyű, de egy szavam sem lehet, visszatérhettem oda, ahol 30 évet éltem. Mindent megérdemlek, mert csúnyán megbántottam
– ezt Lajsz nyilatkozta tavaly ősszel, a visszaköltözés után.
A koktélkirályról azóta nem jöttek friss hírek, kivéve egy Facebook posztot, amiből az derült ki, hogy Érden sörözőt nyitott, ahova programokat szervez.
– Újrakezdem az életem, a semmiből – mondta a Bors megkeresésére, Lajsz András, majd így folytatta: Újra húsz évesnek érzem magam. Na nem a fizikai állapotom miatt, hanem a karrierem szempontjából. Egy kis sörözőt működtetek Érden, ami tavaly október harmincadikán ugyan megnyitott, de a vírus miatt nyolc nap múlva be is kellett zárni.
Épp egy rendezvényt szerveztem oda, több, mint 100 jegyet adtam el a libanapokra. Megvettem hozzá minden ételt, libamájat, combokat.... Mind rajtam maradt. Nem baj, legalább volt mit ennünk! – magyarázta a tőle megszokott pozitív hozzáállással.
– Most újra kinyitott a hely, egy hete. Még nem tudom megmondani, hogy gazdaságilag kifizetődő lesz vagy sem. De talán nem is ez a lényeg – gondolkodott el. Itt ülök egy harminc éves kisautóban, amit az egyik barátomtól kaptam kölcsön és boldog vagyok attól, hogy süt a nap. Most már tudok örülni az ilyen apróságoknak is. Az egyik infarktusomnál meghaltam, újra kellett éleszteni. Ott a kórházban megértettem, hogy mi is a fontos az életben. Volt nagyon drága autóm, sok pénz a zsebemben. Na és? Azt nem tudtam volna magammal vinni a sírba...
Most úgy érzem mindenem meg van, pedig a régi életemhez képest semmim sincs. Mégis így jó minden. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy visszafogadott, és a sorsnak, hogy adott még egy lehetőséget az újrakezdésre.
