Hajdu T. Miklósnak nagy kihívást jelentett a naív és könnyen befolyásolható karakter megformálása, ő ugyanis egy igazi csepeli vagány srác.
Alapos kutatómunka előzte meg a Doktor Balaton szeleburdi fiújának, Petyának a kiválasztását.Hajdu T. Miklósnak ez az első sorozatszerepe, így nem csoda, hogy hónapokig készült a forgatásra, és arra, hogy a lehető leghitelesebben alakítsa a mentális zavarral küzdő fiú karakterét.
Nem könnyű feladat egy olyan embert játszani, aki valamilyen módon eltér az átlagtól.. A Színművészeti Egyetemen mindig azt tanítják nekünk, hogy egy karaker megformálásában a megfigyelés a legfontosabb, pláne egy ilyen speciális szerepnél.
Ugyanis ha nem figyelünk oda eléggé, könnyen túlzásba eshetünk, manírosak, hiteltelenek lehetünk, ami a szerep és persze a színész halálát jelentheti - mondja a Borsnak Hajdu T. Miklós, a Doktor Balaton Petyája, aki hónapokon át olvasott, interjúkat és filmet nézett az autizmusról.
- Alaposan körüljártam a témát és minden tartalmat elolvashattam, meghallgattam, megnéztem, ami az autizmusról szól. Nem szerettem volna felkészületlenül a kamerák elé állni, így is egy picit izgultam, hogy mit fognak hozzám szólni a színészkollégák - vallja be a 24 éves gyakorló színész, aki a sorozatbeli szüleivel, Ujlaki Dénessel és Ambrus Asmával is hamar egy hullámhosszra került.
"Először egyiküket sem mertem tegezni és a forgatási szünetekben is anyukának és apukának hívtam őket."
- Megtisztelő volt ilyen nagy színészekkel együtt dolgozni, és azt gondolom, hogy nagyon sok mindenkihez közel kerültem. Bár én magam az életben egyáltalán nem vagyok olyan naív és befolyásolható, mint Petya, de úgy hiszem, hogy sikerült hitelesen megformálnom a rám osztott szerepet - mondja Hajdu T. Miklós, aki "csepeli gyerek" lévén nagyon is rátermett és életrevaló.
Sok csibészséget láttam már, úgyhogy Petyával ellentétben engem nem kell félteni. A való életben nagyon más karakterek vagyunk, de nem bánom, hogy egyből beledobtak a mély vízbe, hisz egy színészt mindig a kihívások éltetik.
Én magam persze elég maximalista vagyok, úgyhogy nem is voltam száz százalékig elégedett magammal, de a szüleim és a párom nagyon büszke rám, nekem pedig ez a legfontosabb!
