Több mint négy évtizede képes több ezer embert szórakoztatni, több mint kétszáz dal „apja”. Igaz, Pataky Attila nem mindegyiknek tudja a szövegét, de olyankor a közönség kisegíti.
Március 7-én hatalmas bulira készülnek az Arénában, megünnepelve a 46 éve indult zenekart, amelynek első nagylemeze négy évtizede jelent meg.
Így van. 1974 óta állok az EDDA élén, és idén lesz negyven éve, hogy a kezünkben tarthattuk az első nagylemezünket, amelyen olyan örökérvényű slágerek csendültek fel, mint az Álmodtam egy világot vagy az Elhagyom a várost.
Hogyan készülnek fel egy ilyen nagy koncertre?
Több hónapon keresztül. Szerencsére a banda elég profi, nagy rutinra tettünk szert az elmúlt évtizedekben, úgyhogy mindenki pontosan tudja, hogy mit kell tennie, hogyan kell hozzáállni egy arénás koncerthez. Tudniillik mi a melóban hiszünk. Folyamatosan toljuk, gyakorolunk, és nem utolsósorban rengeteget nevetünk, mert hiszem, hogy az tart fiatalon minket.
A műsor összeállítása azonban, gondolom, már nem olyan mulattató…
Az egyszer biztos. Mindig nagy bajban vagyunk, mert 26-27 számot játszunk egy ilyen nagy koncerten, és elég nehéz lemondani a többi kétszázról. Ugyanis 230 gyermekem van, 230 dalnak adtunk életet, és mind egyformán a szívünkhöz nőtt. Igyekszünk a rajongók igényeit figyelembe venni, márpedig nekik az örök toplistás a Kör, az Éjjel érkezem és az Ünnep.
230 „gyerek”? Csak azt ne mondja, hogy mindnek séróból tudja a szövegét!
Azt nem állítom. Úgy százötvenet tudok fejből, a többit mindig átolvasom, meghallgatom. Mondhatni, még én is ismerkedem a saját gyerekeimmel. Persze van, hogy néha egyiküket-másikukat „idegennek” érzem, és elfelejtem a szövegét. Olyankor a közönség elé tolom a mikrofont, hogy énekelje tovább. Náluk jobban úgysem tudja senki.
A felesége, Orsi is kívülről fújja a dalokat?
Naná! Szinte minden koncerten ott van. Most is elkísér az én kis szerelmem, feleségem. Tíz éve boldogítjuk egymást, persze nem mindig könnyű, minden napért meg kell dolgozni. Minden boldogságmorzsáért le kell hajolni, és a mostnak kell élni. Nyolcvan százalékban minden rendben van köztünk, de nyilván nekünk is megvannak a magunk harcai, küzdelmei. Ettől szép az élet.
A nyolcvan százalék az elég jó. Ezek szerint nem fog negyedszer is nősülni?
Ki van zárva! Sok mindent nem tudtam még az első két házasságomban. Például azt, hogy a szónak mekkora ereje van, milyen nagy sebet tud ejteni. Én pedig korábban nem igazán vigyáztam a számra. Dühből sok mindent az emberek fejéhez vágtam, utána pedig nem győztem bocsánatot kérni, de azzal nem számoltam, hogy megbocsátani ugyan lehet, de felejteni már kevésbé.
