Pásztor Erzsit is megviselte az elmúlt másfél év, mert a járvány miatt hosszú ideje nem találkozhatott családjával. A napokban tért haza Pécsről, ahol végre szeretett öccsét is magához ölelhette. A Kossuth-díjas színművésznő a Borsnak elárulta egyelőre esze ágában sincs visszavonulni, addig szeretne színpadra állni, amíg az egészsége ezt lehetővé teszi.
Forrás: Ripost7
Hogy szolgál az egészsége?
Remélem, hogy jól vagyok. (nevet) Pokolian meleg van, de ez ellen semmi mást nem tudok csinálni, hűtöm a lakást. Egy héten csak egyszer főzök, és igyekszem bespejzolni, hogy vásárolni is csak ritkán kelljen mennem. Nem mondom, hogy soha nincsenek fájdalmaim, de legyűröm!
Mivel és hogyan teltek a nyári hónapok?
Most a napokban jöttem vissza Pécsről. Tizennégy évet töltöttem ott, Pécsett született a gyermekem is. Szeretem a várost, de sajnos már csak nagyon ritkán jutok el. Most az unokaöcsémnek volt az esküvője, nagyon szép élményekkel gazdagodtam. Végre találkozhattam a családommal, a rokonaimmal és az öcsémmel, akitől a koronavírus hosszú időre elválasztott. Telefonon szinte minden nap beszéltünk, de a személyes találkozás idáig váratott magára.
Hogy viselte, hogy nem találkozhatott a szeretteivel?
Rosszul. És rettegek az ősztől, hogy mit hoz majd számunkra. Nem tudni, ha véget érnek a nyaralások, mennyi megbetegedés lesz újra. Sajnos mikor Pécsre utaztam, a vonaton is szomorúan láttam, hogy rajtam kívül senki nem viselte a maszkot. Nem értem az emberek könnyelmű viselkedését. A járvány előtt is sokan „elkaptak” az utcán, de sosem szerettem idegenekkel ölelkezni, puszilkózni. Most pedig teljesen visszautasítom az ilyen típusú közeledést még a rokonokkal szemben is. Nálam még nem jött el a csókolózás ideje.
Milyen tervei vannak, meddig láthatjuk még színpadon?
Korlátoztam már a feladatok számát, csak négy-öt előadásban játszom havonta. Nekem ennyi elég, sőt boldog vagyok, hogy még ilyen idős koromban is kellek. Amíg bírom, és az egészségem is engedi, nem hagyom abba. A színészetet csak örömmel és szeretettel lehet csinálni, nyögvenyelősen, betegen nem. Imádkozom érte, hogy ez még sokáig így maradjon.
A jókedve, a vidámsága kifejezetten üdítő hatással van az emberre. Sosem látjuk szomorúnak, ez minek tudható be?
A kedvemmel, a hangulatommal sosincs baj. Szeretek mindent reálisan látni, és ok nélkül nem keseredek el. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs problémám, hiszen mindenki életében akad valami, amiért idegeskedni kell. Addig, amíg a jó kedvem megvan, jól érzem magam. Volt, hogy elgondolkodtam rajta, abbahagyom, de úgy döntöttem, még egy picit maradok. (nevet) És hogy miért tudom megőrizni a jókedvemet? Nincs titok. Ha sérelem ér, bennem nem marad meg a szó, nem őrzök semmilyen haragot és gyűlölelet, amit lehet, kiadom magamból.
