Lesújtotta Magyarországot a Kossuth-díjas Balázs Fecó halála. A pályatársai a Borsban emlékeztek az ikonra.
Pataky Attilakönnyeivel küszködve fogadta hívásunkat.
– A magyar zene egyik legikonikusabb alakja távozott. Fecó igazi barátom és sorstársam volt. Azt hiszem, hogy együtt haraptunk bele az életbe a 70-es–80-as években. A lehetőséget, amit az élet kínált, úgy hívták, hogy rock – kezdte a Borsnak az Edda frontembere, majd folytatta:
– Fecó azon szerencsés földi entitások közé tartozik, akik ezt az űrt nem teljesen hagyják kitöltetlenül, hiszen ez az űr tele van Balázs Fecó-dalokkal. Ezek túlélnek mindannyiunkat, ahogy engem is.
(ennél a pontnál elcsuklik Pataky a hangja, de tartja magát, könnyeivel küszködve is kimondja gondolatait...)
Amíg ez a Föld forog, mindig benne marad a köztudatban, hogy élt egyszer egy Balázs Ferenc zenész, és halhatatlanná vált a dalai által – emlékezett zenésztársára az énekes.
Zeffer András a jövőről beszélt, ami már soha nem jön el.
– Rengeteg nagy dobást terveztünk még. Fecó valóban egy intézmény volt, és szörnyű belegondolni, hogy az a 69 év, ami megadatott neki, voltaképpen egy semmi. Még bőben élhetett volna jó néhány évet. A sors fintora, hogy többek között a „Tegnap itt hagyott” és a „Bárcsak tudnánk vigyázni rád” című dalomat énekelte utoljára az életében.
Szikora Robi két hete folyamatosan imádkozott érte.
– Nincs kétségem, hogy a lelke hova kerül. Két hete folyamatosan imádkoztunk érte. Amikor az Úrral beszélgettünk, Fecó nevét is megemlítettük, elé vittük az arcát – árulta el, hozzátéve:
– Fecó egy igazi showman volt. Nem úgy billentyűzött, mint bárki más. Nagy veszteség, hogy nem komponál többet – mondta az R-Go énekese.
