<p>Hatvan fölött harmadszor is új életet kezdett. A Vidám Színpad művészeti vezetője szerelmes, majd húsz kilót fogyott és megfiatalodott. </p>
Szereti a szilvesztert?
A látszat ellenére nem vagyok mulatós. Átálltam mikrofon másik végére. Nagyon szeretek mulattatni, szórakoztatni, örülök, ha az emberek jókedvűek. Én egy kicsit visszafogottabb vagyok. Bár tanítottam táncot, de mint minden férfi, én is kis gyomorgörcsöt kapok, ha táncolnom kell. Azt hiszik, hogy ronggyá táncolom magam, hiszen mutattam az Én táncolnék veled című sorozatban, hogy kell csinálni. De a színpadi koreográfia és az ereszd el a hajamat két külön dolog.
Ráiszik erre a „feladatra”?
Különösebben nem vagyok ivós. Ritkán is adódik lehetőség, hiszen a színpadon vagyok. Most szilveszterkor is két előadásunk lesz. Érdekes, átnevelődött a mi közönségünk. A Vidám Színpadnak volt egy tizenvalahány éves szünete, amíg a megszüntetett Révai utcai Vidám Színpad után újra be tudtunk kapcsolódni a színházi életbe, az óbudai Eurocenterben létrehozott új Vidám Színpaddal. Addig ment a stand up, az a speciális angol humor, amit én is kedvelek. Kicsit átállt a közönség, de szilveszterkor akárhány előadásban el lehetne adni kabarét. De ugyanarra a kabaréra február negyedikén, nyolcvanan vesznek jegyet. Azért most már elindult az érdeklődés a Vidám iránt, alakul a közönségünk, és egyre több a fiatal. Kezdik megszokni azt a speciális magyar humort, amit kevesen csinálnak jól. Lehet, hogy sikerül visszacsábítani őket, és újra elindul a kabaré, ami nem csak arról szól, hogy egy ember áll a színpadon és beszél. Az is nagyon jó egyébként, hiszen a stand up az alapja minden vidám dolognak. Állj ki, és tartsd szóval a közönséget. Aki meg tudja tenni, az alkalmas a pályára, aki nem, az balra el.
Melyik az a kulisszatörténet, ami elsőre eszébe jut a kabarék időszakából?
Van egy kedvencem, ha nem is kabaré. Mikó Pista nagy mestere ennek a műfajnak is. Rossini életrajzi filmjét forgattuk, én voltam Rossini, ő pedig a szövegíró. Volt egy nagy lakoma, ahol falnunk kellett a kaját. Kacsát kellett ennünk, megnéztem, hogy a raktárban öt sült egész kacsa volt betárazva, hogyha elrontjuk a jelenetet, újra lehessen venni. Kérdem Pistit: nem vagy éhes? Dehogynem! Figyelj, rontsuk el a jelenetet, egyszer te, egyszer én, egyszer közösen, akkor jól bezabálhatunk. Negyedikre felvesszük. Így is tettünk. Csak egy apróságra nem figyeltünk oda, be voltunk mikrofonozva. A vezérlőben hallották az összeesküvést.
Ne!
De. Amikor végre megcsináltuk jól, akkor mondták, hogy elnézést, valami baj volt a nyersanyaggal, újra kell venni. Még háromszor! Végül már hurkapálcikával tűzték össze a széttépett combokat. A fülünkön jött ki! Csak mondogatták: gyerekek, ne így! Tömjétek magatokba! De addigra már bennünk volt hat comb, utáltunk minden falatot. Természetesen negyedikre felvették jól, csak hülyét csináltak belőlünk. Leállt a forgatás, a vezérkar behívta a szomszédos stúdiókból is a stábokat, hogy nézzenek minket. Halálos röhögés közben instruáltak, hogy ne így, csurogjon a zsír a szájon. Szegény Mikónak már a könnyei csorogtak, nem a zsír. Ez öngól volt.
Hogy pótolja az elmaradt szilvesztert?
Előre. 30-án elmegyünk bowlingozni a lassan 14 éves kislányommal, Napsugárral, a párommal, Mónikával és az ő kislányával Jessicával, és irdatlan csatát játszunk. A végén nem tudjuk felemelni a kezünket, de nagyon jókat hülyéskedünk.
Azért koccint 31-én?
Előadás után kicsit lihegünk, megvárjuk az éjfélt a párommal, koccintunk, aztán lehet, hogy átmegyek a Böröndi Tamásékhoz, aki nyilván nagyon fáradt lesz azután, hogy két előadást is megcsinál a Család ellen nincs orvosság című darabból. Egy kicsit még ott fogunk dajdajozni. A kislányom, Napsi a barátnőivel lesz csajos buliban. A fiamnak, Péternek pedig most, december 23-án volt a 40. születésnapja. Érdekes, az édesanyjával egy napon született. A feleségemmel a haláláig, harminchárom évig éltünk együtt. De most itt a szilveszter, beszéljünk a jövőről!
És meséljen a szerelméről!
Mónikával két éve vagyunk együtt, nagyon kedves, helyes lány. Réges-régóta ismerjük egymást, olyan 25-27 éve. Akkor a körülményeink olyanok voltak, hogy nem tudott kialakulni köztünk semmi. Ő Németországban élt hosszú ideig, férjhez ment, született egy lánya, Jessica, aki ma már 21 éves. Aztán elvált. Jött egy olyan időszak, amikor mindketten magunkra maradtunk, de megtaláltuk egymást. Úgy történt, hogy „véletlenül” felhívott. Megijedt, annyit mondott: jaj, véletlen volt. Megijedt a lehetőségtől. (Nevet)
Valahol olvastam, Mónika már tinédzserkorában is szerelmes volt magába.
Remélem, hogy jól emlékszik.
Boldog?
Igen.
Mit fogad meg szilveszterkor?
Nagy átalakulások történnek velem, Mónika nagyon figyel az étkezésemre, öltözködésre. És még mindig, 42 éve focizom a színészválogatottban.
Fiatalodott is egy húszast. Mennyi ment le?
Tizennyolc kiló körül, amit tartok is, és ez a legnehezebb. Gondolkodom mindenféle dolgokban még, mert fiatalodni kötelező, tartani kell a tempót. A fogyással egy csomó dolog úgy alakul az ember testével, ami nem ideális.
Plasztikai műtétre gondol?
Szeretnék politikusi választ adni erre a kérdésre: a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. De ha valami ilyesmi megvalósul, beszélhetünk róla.
