Mindenki szerette, mindenkinek fáj, hogy már nincs közöttünk. Éppen ezért sokan szerették volna elkísérni utolsó útjára, amit nem csak a járvány akadályozott meg. A színésznő végakarata is az volt, hogy a szűk család legyen ott, amikor a hamvait a Tiszába szórják.
Minden úgy történt, ahogy Törőcsik Mari szerette volna. A hamvai a Tiszába kerültek, hogy majd a Fekete-tengernél újra találkozhasson a szerelmével, Maár Gyula rendezővel. A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Marit a Nemzeti Színház közleménye szerint csütörtökön kísérték utolsó útjára.
„Törőcsik Mari családja és a Nemzeti Színház tudatja a művésznő tisztelőivel, hogy tegnap, 2021. április 22-én a család szűk körben búcsúzott a Nemzet Színészétől. Törőcsik Mari végakarata szerint Bokros Levente lelkipásztor beszentelte a művésznő hamvait, amit ezután a lánya Teréz, és párja, Zoltán Pély községnél a Tiszába szórtak el.”
A Bors a búcsúztató után elérte Bokros Levente lelkipásztort, aki elmondta, Törőcsik Mari sok évvel ezelőtt felkérte őt, hogy ha eljön az ideje, szentelje fel a hamvait és búcsúztassa el.
– Hogy őszinte legyek, elhelyezhetetlen az érzés, ami maradt bennem az után, hogy utolsó útjára kísértem Törőcsik Marit. Huszonöt éves barátság volt a miénk, mégis az motoszkált bennem csütörtök reggel, hogy ki is vagyok én ahhoz, hogy egyedül közvetítsem milliók búcsúját – kezdte lapunknak a lelkész, aki hosszas „kiképzést” kapott Törőcsik Maritól a búcsúztatásával kapcsolatosan.
– Mari nagyon pontosan meghatározta, hogy mi hangozhat el és mi biztosan nem, amikor ott állunk a Tisza partján. Fontos volt számára, hogy a búcsúztató rövid legyen és pátosztól mentes. Végezetül azt kérte, hogy Pilinszky János sorai búcsúzzunk tőle, így elmondtam az Azt hiszem című versét – tette hozzá Bokros Levente, aki a húsvéti időszak miatt és mert egy nemzet szeretetét szerette volna kifejezni, fekete palást helyett fehérbe öltözve végezte el a szertartást.
Törőcsik Mari a végakaratáról sok évvel ezelőtt beszélt. Bérczes László rendező beszélgetőkönyvében így fogalmazott:
„Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én… Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.”
Varnus Xavér nem lehetett jelen a beszentelésnél, hiszen a világhírű orgonaművész Kanadában él. A koronavírus-járvány miatt sajnos nem tudott hazautazni, bár nagyon szeretett volna. Rendkívüli népszerűsége miatt biztosan rajta kívül is sokan elkísérték volna az utolsó úton a legendás művésznőt.
Bodrogi Gyula: Nagyon fog hiányozni
Bodrogi Gyula nem tudott róla, hogy ilyen gyorsan elbúcsúztatják Törőcsik Marit. A színésznő volt férje, és lelki jó barátja elszomorodva beszélt lapunknak.
– Nem vagyok benne biztos, hogy elmentem volna, nem szeretem a temetéseket. De mivel nem hívtak, nem nekem kellett erről döntenem – mondta a Borsnak, Bodrogi Gyula.
Ha nincs járvány, biztosan ezrek búcsúztak volna tőle.
Most így alakult, hogy csak a lányáék voltak mellette az utolsó úton. Megnyugszik az én lelkem is attól, hogy most már örök nyugalomban van. Végül úgy történt minden, ahogy Mari akarta. Ez így van rendben. Nagyon fog hiányozni.
Jordán Tamás: Isten vele!
A Bors elérte a szertartás után Jordán Tamás direktort, Törőcsik Mari régi jó barátját.
– Teljesen egyetértek azzal, hogy szűk körű volt ott a temetés – mondta a művész a Bors megkeresésére.
– Tekintettel Törőcsik népszerűségére, biztos vagyok benne, hogy sok-sok ezren gyűltek volna össze. De a mai helyzetben ezt nem lehetett volna megvalósítani. Természetesen én is szívesen ott lettem volna, elbúcsúztam volna. Így csak gondolatban tudom azt mondani neki, hogy Isten vele!
