Hétfő este Krausz Gábor számára befejezôdött a Totem. A sztárséf azt mondja, ő így is győztesként hagyta maga mögött a magyar vadont.
Forrás: TV2
Krausz Gábor nem játszotta a hőst, nem takargatta gyengeségeit a TV2 kalandrealityjében. Gyakorlatilag az érkezése napján bevallotta a Totem kameráinak: városi fiúként számos félelme van. Gábor rettegett a magasságtól, nem volt barátja sem a tűz, sem a víz, és persze tartott a pókoktól, bogaraktól és még jó néhány dologtól, melyek a nomád életforma alapvető velejárói. Szembe is kellett néznie a félelmeivel, és ha nem is mindet, de párat sikerült leküzdenie, vagyis ahogy ő mondja, elérte azt, amit a játéktól remélt: olyan apukája legyen Hannarózának, akivel bátran nekivághat az erdőnek, vagy éppen felmászhat egy magas kilátóba, ha kirándulni megy a család.
Igen, valóban tele voltam különféle parákkal a játék kezdetén, és azt nem állítanám, hogy a kiesésem után nem maradt egy sem, de kevesebb van, és számomra ez volt a fontos, sőt ez volt a cél. Ha nemet mondtam volna a Totemre, akkor feltehetően soha nem nézek szembe a félelmeimmel, én pedig szeretném, ha a kislányomra nem ragasztanék rá akaratlanul is olyan iszonyokat, mint például a magasságtól való félelem
– mondta a Borsnak Krausz Gábor, aki másra is ráébredt a magyar vadonban.
– Eleinte ezt hittem, hogy a félelmeim lesznek az igazi ellenfeleim a játék során, de valójában nem így lett. Ugyan többször is beparáztam, amikor a magasba kellett mászni, és persze rettegtem, hogy találkozom egy pókkal, de valójában ami az igazi ellenségem lett, az a megszokott komfortérzetem teljes hiánya. A jurtában még csak-csak elvoltam, de amikor kiderült, hogy három napra sátorba költözünk, megfordult a fejemben, hogy hívok egy taxit az erdő közepébe, és elhúzok onnan – magyarázta a sztárséf, majd hozzátette:
A becsületes küzdelmet választottam. Persze biztos voltam benne, hogy Stohl Andrással szemben alulmaradok a nyilazásban, hiszen ő egy vadász, aki nemcsak rutinos erdőjáró, de remekül is céloz. Ennek ellenére mindent megtettem a párbaj során, mert emelt fővel akartam távozni
– mondta Gábor, aki új emberként tért haza feleségéhez, Tóth Gabihoz és kislányukhoz.
– Rengeteget tanultam önmagamról a Farkasok között töltött idő alatt, és ezzel a tudással a birtokomban egy izgalmasabb gyermekkor várhat a kislányunkra. Azt nem állítanám, hogy mostantól kötél nélkül mászok majd sziklafalakon, és továbbra sem szeretnék hosszabb időt egy erdőben tölteni, de vettünk egy sátrat, és később talán egy lakókocsit is beszerzünk – zárta nevetve Krausz Gábor, akinek nagyon jólesett, amikor a búcsú perceiben látta, hogy a Farkasok megkönnyezték a távozását.
