Som-Balogh Edina exkluzív vallomása: Folyamatban van a válásom!
Som-Balogh Edina elhatározta, hogy a találgatásokat megelőzendő elárulja, mi vezetett odáig, hogy búcsút mondjanak egymásnak a férjével. A Barátok közt egykori színésznőjének nem volt könnyű meghozni a döntést, de úgy érzi, megérte.
Tizenegy éve Som-Balogh Edina és akkori vőlegénye, Krisztián egy csodálatos esküvőn mondták ki a boldogító igent, ám a kapcsolatuk úgy tűnik, nem tarthatott örökké: a színésznő most a hot!-nak adott exkluzív interjújában mondta el, hogy már nem élnek házaspárként.
– Folyamatban van a válásunk. Én tettem rá a pontot az i-re, végül én mondtam ki, hogy akkor most legyen vége. Az évek alatt sokszor jutottunk el odáig, hogy lehet, nem tudjuk visszahozni a korábban köztünk lévő energiákat, nem tudunk visszatalálni ahhoz a mindent elsöprő szerelemhez, ami első éveinket jellemezte. Ezt többször ki is mondtuk, de úgy voltunk vele, hogy saját családi mintánkat követve nem lehet út egy válás. Benne voltunk a mókuskerékben, és eszünkbe sem jutott, hogy mi ketten együtt ebben hol vagyunk. Sosem lehet kijelenteni, hogy végérvényesen vége, de az biztos, hogy most mi külön folytatjuk – kezdte Edina.
Som-Balogh Edina állítja: soha nem passzoltak egymáshoz
Az édesanya nehéz időszakot él meg, annak ellenére, hogy nem évekig tartott, amíg meghozta mostani döntését. A férjével mindig olyanok voltak, mint a tűz és a víz, de ez egy darabig még erősítette is a kettősüket.
– Krisztiánnal soha nem passzoltunk egymáshoz, kiegészítettük ugyan egymást, de különbözőségünk mindig súrlódásokkal járt együtt, akadtak problémáink, de eddig ezeken mindig valahogy túlléptünk – ecsetelte Edina, aki úgy emlékszik, hat éve kezdtek eltávolodni egymástól, amikor anyukájánál diagnosztizáltak egy végzetes betegséget. – Akkor a férjemtől elfordultam a szüleim felé, mert a fókuszt teljesen beteg édesanyámra helyeztem.
Előfordult, hogy heti négy napot töltöttem a gyermekemmel – akkor még csak Noel volt – anyuéknál, és hármat otthon. És az a három is nehéz volt, mert anyunak szüksége lett volna rám, közben meg Krisztián két főálláson is dolgozott, ami ezt tovább nehezítette, aztán nem sokkal később ugyanezt élte át Krisztián is édesapjával, sajnos őt is sokáig ápolni kellett vidéken távol, mielőtt őt is elvesztettük.
Ebben az élethelyzetben nem lehetett nem eltávolodni. Talán, ha akkor jobban és tudatosabban támogatjuk egymást lelkileg, lehet, könnyebb lett volna kettőnk között a viszony, de én is ellenséges voltam akkor, az egész világra is. Bezártam, mindkettőnknek nagyon nehéz volt – gondolt vissza erre az időszakra Edina.
„Nem egy harmadik miatt mentünk szét”
Ez az eltávolodás olyan mértékű lett, hogy már csak a két gyermekükkel foglalkoztak mindketten. Teljes figyelmükkel rájuk koncentráltak, így szépen lassan kettejük kapcsolata teljesen háttérbe szorult.
– Lili baba volt, Noel 3 éves, minden csak róluk szólt, és mi ebben nem voltunk sehol. Mire kimondtam, hogy vége, belül valójában már rég eljutottam ide. És nem mondanám, hogy meglepte Krisztiánt, mindketten éreztük, hogy nincs rendben, ahogy vagyunk. Nincs egy egyértelműen komoly ok rá, csak már egyszerűen valahogyan más utat járunk, az elmúlt évek nehézségei mintha megpecsételték volna kettőnk kapcsolatát. Ha együtt mentünk valahová, főként a gyerekek miatt tettük, a régi nagy szerelemnek sajnos már nyoma sem volt. Ha volt is közös időnk, akkor sem tudtunk megfelelő módon egymásra hangolódni – ecsetelte a festőnő.
Az, hogy számukra a fiuk és a lányuk a legfontosabb, nem változott. Közismert, hogy eddig Edina együtt is aludt a gyerekekkel, ez viszont a jövőben máshogy lesz, ugyanis most már új otthonba is költöztek.
– Mindketten összetartó családban nőttünk fel, hittünk a házasság intézményében, abban, hogy teljes családban kell nevelni a gyerekeket, de láttam a szüleimen, hogy nekik aktív rezgéseik voltak végig. Nem jutottak el egy passzív, elhidegült állapotba. A mi próbálkozásaink a változásra sajnos nem hoztak eredményt, pedig sokszor futottunk neki, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat.
Nem egy harmadik miatt mentünk szét, hanem különbözőségeink és terheink egyszerűen külön utakra vittek minket. A gyerekeket pedig közösen neveljük tovább, közös egyetértésben.
Ők is tudnak mindent, tudják, hogy nem kell senkinek hazudni, nem kell mást mondani, mint ami a valóság. Tudják, hogy hiába szomorú, hogy így alakult, de ez sajnos másokkal is megesik. Tudom, hogy az apukájuk a világ legjobb apukája, a gyerekek imádják, nekik nagy élmény, kaland lesz, amikor együtt lesznek. Még azt sem zárom ki, hogy közös nyaralásaink, közös ünnepeink lesznek – gondolkodott el a színésznő.
„Ebben az állapotban már nem tudnék boldog lenni”
Sorsuk most kettéágazik, megnézhetik, hogy tudnak-e boldogok lenni azon az úton, amit amúgy is külön jártak. Úgy érzik, nem jó, ha a gyerkőceik boldogtalan szülőket látnak, hiszen eltávolodtak egymástól. A döntés meghozatala ennek ellenére nehéz volt számukra.
– Néhány héttel ezelőtt mondtuk ki. A legfontosabb eseményeinket korábban is megosztottuk követőinkkel, úgy gondoltuk, úgy korrekt, ha ennek a korszaknak a lezárásáról sem hallgatunk, és ha már külön folytatjuk, elejét vesszük a találgatásoknak. Amikor kimondtam, üresség nehezedett rám. Előtte rádöbbentem, hogy ebben az állapotban már nem tudnék boldog lenni. Amikor ez az érzés elhatalmasodott rajtam, néztem a gyerekeimet, néztem magunkat, az életünket, és azt éreztem, hogy változtatni kell. Nekem is csak egy életem van, neki is. Annyit sírtam anyukám betegsége óta az elmúlt években, hogy az, hogy a válásunk miatt is sírok, már nem is olyan különös, de egyébként megvisel. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amiket korábban nem tapasztaltam. Olyan helyzetekben fog el a sírás és a félelem, amikről addig, amíg benne voltam a házasságban, még úgy hittem, hogy nem is tudnék félni tőle. Ez egy gyászfolyamat – tette hozzá Edina, azt is elárulva, hogy máris tele van célokkal. Úgy látja, hogy vár rá egy új élet, amiben újabb sikereket és talán a boldogságot is újra el lehet érni – és ez az élet a festészetről is komolyabban szól majd. – Ezt fel kell építenem, de kell hozzá egy felszabadult, boldog és energikus Edina. Jellemző volt ránk, hogy sok mindenben Krisztián irányította az életünket, és hiányzik, hogy a saját kezembe vegyem a boldogulásomat. Ez csomó nehézséggel, de remélhetőleg sok szépséggel fog járni. Lehet, hogy néha sírni fogok esténként, de elérek oda, ahová szeretnék, amit a gyerekeimnek is meg akarok mutatni magamból, de eddig még nem tettem meg.
