Az egyik nehéz, megterhelő napom végén, annak megkoronázásaként elöntötte az agyamat a sz…! Szóval kiborultam rendesen.
Az egész nap fárasztó volt, estére teljesen kikészülten. Már csak méterek választottak el kicsi, meghitt otthonomtól, mégis szinte kilométereknek tűntek. Ritkán éreztem magam annyira fáradtnak életem folyamán, mint aznap este.
Délután, a tanítási órák befejeztével – ma csak három dolgozatot kellett megíratnom a diákjaimmal, és ha arra gondolok, hogy a hétvégén még ki is kell javítanom azokat, legszívesebben elsírtam volna magam. A mai edzés kimaradt, hiszem szülői értekezlet is volt késő délután, úgyhogy csak egyetlen gondolat tartotta bennem a lelket: egy forró fürdő, hogy felfrissüljek egy kicsit végre.
Amint hazaérek csendes kis lakásomba, kényelmes ruhába bújok és megengedem a csapot a fürdőszobában, töltök magamnak egy pohár bort és lassú kortyokban élvezem, amíg a kád megtelik illatos, relaxáló fürdővízzel. Halk zene az MP3 lejátszóban és kellemesen ellazulok a testemet körül ölelő vízben, mielőtt felfrissülve ágyba bújok.
Annyira vágytam erre az idilli hangulatra, hogy már ettől is sikerült felfrissülnöm valamelyest.
Az örömöm viszont nem tartott sokáig, mert a házhoz egyre közelebb érve erősödő, orrfacsaró bűz csapta meg az orromat. Ez viszont furcsa és érthetetlen volt számomra, hiszen a környékünkön sem gyár, sem semmilyen üzem nincs, ami ezt a szagot megmagyarázná, így elképzelni sem tudtam a penetráns szag okát és forrását.
Akkor még azzal vigasztaltam magam, hogy az otthonom tele van füstölőkkel, különféle illatosítókkal – és mellesleg az aromafürdőm megnyugtató illata is képes lesz elfedni az utcában terjengő szagot.
Hiszem mi másra gondolhattam volna azon kívül, hogy a környéken valahol csőtörés lehet?
Végre elértem a lakásom ajtaját, a kulcsot örömmel helyeztem a zárba. Bár így, utólag visszagondolva már akkor gyanús volt, hogy a társasházunk lépcsőházában, és főleg az otthonomhoz vezető folyósón volt legáthatóbb az orrfacsaró szag.
És végre, megérkeztem. Az ajtóm azonban nehezen nyílt, szinte erővel kellett tolnom befelé – és hirtelen minden értelmet nyert.
A bejárati ajtó mögött, az előszoba vastag, süppedős szőnyege víztől felpuffadva, a konyhában és a fürdőben bokáig víz állt, ami – mint kiderült – a WC-ből és a mosdóból tört vissza a lakásba.
Szennyvíz. Dugulás. Már csak ez hiányzott.
Világéletemben nyugodt nőnek tartottam magam, de ott és akkor – nincs mit szépítenem rajta – nemcsak az otthonomat öntötte el a sz…!
„Te jó ég” – gondoltam magamban. Reggel még semmi problémát nem észleltem, igaz, a mosdóban és a kádban a megszokottnál kicsit lassabban folyt le a víz, de akkor még semmi rosszra nem gondoltam. De hát ki fog rajtam segíteni péntek este fél nyolckor? Hol fogok aludni? Mit fognak szólni majd a szomszédok? A fejemben ezernyi gondolat cikázott.
A kegyetlen valóságba az alattam lakó kedves, fiatal házaspár kopogása rántott vissza. „Duguláselhárítás”, mondták a köszönés után, felém nyújtva egy papírlapot.
Tehát már mindennel tisztában vannak, hiszen alattam laknak, a fürdőszobájuk plafonján a beázás jelei már napközben megjelenhettek. A fiatalasszony vehette észre, hiszen itthon van a két hónapos csecsemővel és mintha rémlene, a férj is szabadnapos volt ma.
Elmondták, hogy a neten több oldalt is megnéztek, mire találtak olyan szakembert, amelyik azonnali duguláselhárítást ígért. Még szerencséjük is volt, mivel a duguláselhárítók épp a szomszéd kerületben dolgoztak, de megígérték, hogy legkésőbb negyed kilencig ide tudnak érni.
Voltak kétségeim, de mivel mást nem tehettem, türelemmel kellett várnom.
„Ha negyed kilencig nem érnek ide, hívja fel őket, itt a számuk” – mutatott a fiatalasszony az imént átadott papírlapra. Majd megkérdezték, van-e biztosításom. Szerencsére a beköltözésem után a lányom azonnal szólt, hogy mihamarabb intézzem el, hiszen bármikor történhet valami gond.
Amikor kedvesen felajánlották pár napra az egyik vendégszobájukat, amíg a lakást rendbe nem hozom a duguláselhárítás után, hirtelen a meghatottságtól elsírtam magam.
Szerencsére nyomorúságos helyzetem felett nem sokáig kesereghettem, mert nyolc óra körül megérkeztek a duguláselhárítók, két fiatalember, munkásruhában, komplett felszereléssel. Természetesen számukra nem volt olyan hatással a lakásom lesújtó állapota. „Láttunk ennél már sokkal durvábbakat is” – jegyezte meg egyikük és azonnal a fürdőszoba felé vették az irányt.
A baj forrását természetesen hamar megtalálták: hatalmas, vizes hajcsomó és két hullámcsat, ami lerakódott az összefolyóban. Az utóbbira emlékeztem, hogy egyik reggel a nagy kapkodás közepette beleejtettem a lefolyóba. A hadművelet közben találtak még befőttes gumit és egy ötforintost is – az utóbbiakra nem is emlékeztem, mikor pottyanthattam bele őket, de ez már igazán nem számított. Az összefolyóba csatlakozó lefolyót szerencsére rövid idő alatt megtisztították, és ami a legfontosabb – és amitől a legjobban tartottam – hogy az egészet megúsztuk bontás nélkül. Hangos sóhajjal lélegeztem fel a szomszédokkal együtt, amikor a víz már akadálytalanul és a megszokott sebességgel folyt le a csőben – kádban, mosdóban, WC-ben egyaránt.
Bizony, ilyen hamar orvosolható egy ilyen probléma megfelelő eszközökkel és duguláselhárító szakemberekkel, akik a munka befejeztével elmondták, miközben kiállították a számlát, hogy minden esetben azonnal hívjunk szerelőt, ha azt vesszük észre, hogy a víz lassan folyik le, mivel ennek a legtöbb esetben dugulás lesz a vége.
Ideig-óráig persze átmeneti megoldást nyújtanak a különféle, boltban kapható vegyszerek, különféle házi praktikák, de az a tapasztalatuk, hogy az ilyen megoldások inkább ártanak, mint használnak, súlyosabb esetekben pedig a tulajdonosok nem ússzák meg bontás nélkül.
Ahol viszont eddig jártak, ott többször már nincs szükség duguláselhárításra, mivel kamerás lefolyó- és csatorna átvizsgálásra évente egyszer hívják őket, ezzel egyidejűleg a lefolyókat, csatornákat egy nagynyomású berendezéssel is átmossák. Ez természetesen árban is kedvezőbb, mint egy dugulás elhárítása, nem beszélve az otthonunk helyreállításáról a szennyvíz okozta károk után. A szakemberek számát a hűtőmre ragasztottam fel, akiket fél év múlva hívok vissza egy alapos lefolyó- és csatornatisztítás miatt.
Azóta persze a sokkot sikerült kipihennem, a biztosítási pénz fedezte a kártalanítási munkálatokat, a felújítást pedig a barátok segítségével oldottuk meg. És persze a család is besegített. A lányommal pedig végre elmehettünk kettesben egy nagy, közös bevásárlókörútra.
Te se várd meg a dugulást, tanulj a hibámból, hívd még ma őket a +36 70 775 5190 számon, és vizsgáltasd át a lakásod lefolyóit meghatározott időközönként, és ha szükséges, tisztíttasd is ki. Így elkerülhető, hogy veled is előforduljon egy olyan horror, mint velem.
Ne feledd, az spdugulaselharitas.hu 0-24-ig segít!
Kata – középkorú tanárnő, Budapest
