Magyarországon is egyre nagyobb az igény az okos otthonok iránt, bár az embernek sokszor lehet az az érzése, hogy voltaképpen a megrendelők egy része nem feltétlenül tudja, mi az, azaz egyelőre sokkal inkább divatról, mint megalapozott igényről beszélhetünk.
Az okos otthon voltaképpen olyan technikai megoldások együttese, melyek jellemzően az interneten keresztül egymással működve lehetővé teszik, hogy az adott házban lévő rendszereket központilag irányítsuk. Olyan dolgokról van itt szó, mint a hűtő- és fűtőrendszer, garázsajtó, ablakredőny, háztartási gépek, biztonsági rendszer és még hosszan sorolhatnám. Tehát tulajdonképpen a különböző tárgyakat és rendszereket kötjük össze és irányítjuk például mobiltelefonról vagy tabletről, így létrehozva a „dolgok internetét”
Ez egy összetett számítógépes rendszer, ami ismeri a lakók szokásait (például hogy mikor szoktunk kelni), reagál a környezeti változásokra (reggel elhúzza a redőnyt), és ellenőrzi a ház állapotát (mondjuk a biztonsági rendszer működését). Mindez így együtt egyszerre csodálatos és ijesztő, nekem legalábbis.
Amikor bezárjuk magunk mögött az ajtót, és bekapcsol a riasztó, a ház automatikusan lekapcsol minden olyan gépet, ami feleslegesen fogyasztaná távollétünkben az áramot, a fűtést takarékra veszi, és közben figyeli a rendszereket, ha pedig valamilyen rendellenességet tapasztal, jelzi a telefonomon, vagy a megadott eszközön.
Amikor hazaindulunk, a rendszer elkezdi felfűteni (vagy nyáron hűteni) az otthonunk, hogy mire hazaérünk, ideális hőmérséklet fogadjon minket. Addigra megérkezik a bevásárlás, amiről a listát a hűtő fogyasztási szokásaink ismeretében már korábban összeállította és leadta a rendelést.
Este vacsora, kis filmnézés, aztán pedig mindenki elmegy aludni, az okos otthon minden szobában beállítja a megfelelő hőmérsékletet, hogy nyugodt legyen az éjszakai pihenés.
Az okos otthon története
Az első lépéseket már jó száz éve megtették az okos otthonok felé (a távirányító elméletét például Nikola Tesla már közel 120 éve szabadalmaztatta), és bizonyos értelemben már az első elektronikus háztartási gépek is ide tartoztak, és már ezek megjelenésének is jó száz éve.
A mai értelemben vett okos otthont persze jóval később, az 1960-as években fejlesztették ki (mondjuk már annak is fél évszázada…), méghozzá egy Jim Sutherland nevű mérnök, aki ECHO IV. néven alkotta meg az első „lakásvezérlő számítógépet”, ami képes volt például a lakás hőmérsékletének szabályozására, be- és kikapcsolt háztartási eszközöket, mi több, recepteket is tárolt.
Még ehhez képest is eltelt két évtized, mire az 1980-as évek közepén az Amerikai Házépítők Szövetsége először használta az intelligens otthon fogalmát.
Az igazi áttörést az 1990-es évek és az internet fejlődése hozta meg, az első bemutatóházat 1998-ban nyitották meg az angliai Watfordban. Az INTEGER Millenium House-t telepakolták minden, akkor legmodernebbnek számító fejlesztéssel, ami már nem volt kevés (a fűtés optimalizálása, a talaj nedvességétől függő öntözőrendszer, a programozható kapukulcs és társai komoly csodák voltak).
Innen jutottunk el oda, hogy az Egyesült Államokban most már évente több millió okos otthont adnak át.
Csak óvatosan!
Aminek azért akadnak veszélyei, elsősorban a biztonság terén, és mivel a saját magunk építette otthonunkról van szó, ez nem csekélység, hiszen nyilván senki sem szeretne arra hazaérni, hogy a teljes rendszerét meghekkelték.
A megfelelő védelem ugyan elvileg rendelkezésre áll, de a különböző kütyük kapcsán azért a legtöbb embernek vannak negatív tapasztalatai, és az otthonunk mégiscsak az otthonunk.
Írta: Csák Gyula
