A bútorok elsődleges szerepe, feladata a funkcionalitás, illetve az abból fakadó hozzájárulás a mindennapok gördülékenységéhez. Ez tény. De ettől még az esztétikum, mint lényeges tényező, nem söpörhető szőnyeg alá, sőt éppen ellenkezőleg. Jöjjön két olyan asztalfajta, amik nélkül bár lehet élni, de igazság szerint nem annyira érdemes!
Mi az: kicsi, térdmagasságig ér, és valódi legenda?
Az ikonnak számító, méltán kedvelt dohányzóasztalok elmaradhatatlan kellékei a nappalinak, sőt a hálóból sem feltétlenül célszerű száműzni őket. Mivel szettben, azaz több darabos kollekcióban is beszerezhetőek, ezért ez kitűnő választás akkor, amikor egy azon légtér, vagy otthon stílusos, ízléses berendezése a cél.
Ami a színeket illeti, még mindig a fa különböző árnyalatai a leginkább keresettek. Sötét dió, gesztenye, tölgy, bükk, hogy csak a leggyakoribb színvariációkat említsük. Ebből arra is fény derül, hogy alapanyagnak még mindig a fa a legtöbbek által preferált alternatíva, ami persze nem meglepő. Aligha akadna nála strammabb, masszívabb, egyúttal trendibb választás. A fa rajongottsága a mai napig tart, sőt ahogy haladunk előre az időben ez az egyetlen olyan alapanyag, ami nem veszít az értékéből.
A kihajtható típusok külön szót érdemelnek, mert ezek az újító elgondolások közé sorolhatóak, viszont a létjogosultságuk, különösen kis terekben, megkérdőjelezhetetlen. Ezek a fajták szinte elbújtathatóak akkor, amikor nincsen rájuk szükség, aztán szó szerint előránthatóak, amint kedvezőek a feltételek. Így, aki eddig azt gondolta, hogy kis lakásban nincs mit tenni, dohányzóasztalkának helye nincsen, végre elengedheti ezt a meggyőződését, és megvásárolhatja a számára kedves bútorvariációt.
Egyetlen bútor, ami összehozhatja a családot?
Igen, az étkezőasztalok egészen bizonyos, hogy ebbe a kategóriába tartoznak. Látszólag a funkcionalitásuk a lényeg, azaz hogy kellő ellenállóságot garantáljanak, meg persze stabilitást a mennyei fogások szervírozásához, ám valójában körülöttük zajlanak általában a nagy, jelentőségteli beszélgetések, és a környezetük hangos a nevetéstől, mókázástól. Azaz az eszmei értékük még a praktikumuknál is jelentősebb.
