Az új évszak beköszönte nem csupán a természetben idéz elő pozitív változásokat: számodra is adott a lehetőség, hogy felfrissülj, és megújítsd önmagad – akár kis lépésekben, fokozatosan is.
„A nyári alak télen készül!” – tartja a mondás, és ez igaz is, hiszen ha a karácsonyi ünnepek után nekilátunk az otthoni edzésnek, tavasszal már nem a nulláról kell indulnunk. Aki viszont már beletette a kellő munkát télen, biztosan nem akarja elengedni a gyeplőt az első napsugarak megérkezésével sem, sőt a célegyenesben hajlamosak vagyunk turbófokozatra kapcsolni. Sokan például azonnal a teljes távon kezdik a futást, és – figyelmen kívül hagyva a hosszabb téli kihagyást, megterhelve az ízületeiket – nyakukba vesznek súlyos kilométereket és végeláthatatlan távokat. Mielőtt ultramaratonistának gondolva magad összeszedsz valamilyen nyolc napon túl gyógyuló sérülést vagy soha véget nem érő izomlázat, érdemes megfogadnod pár jótanácsot!
Tűzz ki magad elé reális távolságot és célt, amit el szeretnél érni, és azt is határozd meg, hogy mindezt mennyi idő alatt kívánod megvalósítani. Edzettségi állapotod mindig vedd figyelembe! Ha indokolt, használd kezdetben a futás-gyaloglás módszert, hiszen céltalanul belefutni a nagyvilágba pihenőidő beiktatása nélkül, sosem jó kezdés. Szánj mindig elegendő időt a bemelegítésre és a nyújtásra – sokkal nagyobb szerepük van, mint azt elsőre gondolnád! Amikor pedig már úgy érzed, hogy egyre kevésbé megterhelő számodra a lefutott kilométerek száma, fokozatosan növeld a kihívást. Biztosan sokszor fogod majd úgy érezni, hogy nem megy, elfáradtál, eljött a holtpont, de ilyenkor se feledd, hogy senki nem született profi sportolónak, és emlékezz, honnan hova jutottál, és milyen eredményt értél el. Az időszakos, apró sikerélmények épp oly fontosak, mint a nyakban csillogó aranyérmek vagy az átvett trófeák. Nincs ez másként hétköznapi káros szokásaink kapcsán sem, a fokozatosság és a kis lépésekben megtett erőfeszítések is célravezetők lehetnek, ha valamilyen okból nem megy az azonnali drasztikus változtatás, a kisebb célok kitűzése és elérése is motiválóbb lehet, mint a teljesíthetetlenségből fakadó és annak következtében megélt csalódottság érzése. Különösen igaz lehet ez például az olyan ártalmas szokásunk elhagyása kapcsán, mint a cigarettázás, hangsúlyozva, hogy a leszokás az egyetlen olyan megoldás, amely az ártalmak teljes megszüntetését jelenti, ezért aki a leszokás mellett dönt, azt minden lehetséges módon támogatni kell.
Bár ma már tudjuk, hogy a dohányzás minden formája káros az egészségre, és hogy számos betegség kialakulásáért felel, még ennek ellenére is jelenleg több mint 1 milliárdan dohányoznak világszerte, Magyarországon pedig több mint 2 millióan gyújtanak rá. Vagyis a dohányzás társadalmi jelentőségű kérdéskör, amely mindenkit érint, dohányzókat és nem dohányzókat egyaránt, így megkerülhetetlen, hogy beszéljünk e káros szokás ártalomcsökkentési lehetőségeiről.
A tudomány jelenlegi állása szerint nem elsősorban a nikotin, hanem az égés során keletkező füst és kátrány felelős a dohányzással kapcsolatos megbetegedések kialakulásáért. A cigaretta égése során keletkező füstben több ezer vegyi anyag van, amelyek közül az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala (FDA) 93-ról megállapította, hogy káros, vagy potenciálisan káros az egészségre. A cigarettafüst ráadásul nemcsak a dohányosokra, hanem közvetlen környezetükre is káros, tehát szinte mindenki ki van téve a cigarettafüst okozta ártalmaknak.
Épp ezért a legjobb, ha eleve el sem kezdjük a dohányzást, így tudjuk a legjobban megvédeni saját magunk és szeretteink egészségét. Ha már dohányzunk, akkor törekedni kell arra, hogy mihamarabb abbahagyjuk ezt a káros szokást, hiszen hosszú távon csak a nikotin- és dohánytartalmú termékek végleges elhagyásával csökkenthetőek 100 százalékban a dohányzás ártalmai. Ugyanakkor vannak olyan felnőtt dohányosok, akik valamiért mégsem szoknak le. Nekik érdemes tájékozódniuk az ártalomcsökkentés lehetőségeiről.
Ma már léteznek a cigarettánál akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó füstmentes alternatívák, amelyek a hagyományos dohánytermékeknél lényegesen alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járnak azok számára, akik nem szoknak le — azonban a károsanyag-kibocsátás csökkenésének mértéke és az egészségkárosító hatás közötti összefüggést még vizsgálják, és a füstmentes alternatívák hosszú távú hatásaival kapcsolatban is még folynak a kutatások.
A hasonló elven működő technológiákon belül is nagy működésbeli különbségek lehetnek, a különböző technológiákra való áttéréssel pedig különböző fokú ártalomcsökkentés érhető el, azonban ezen technológiák sem kockázatmentesek, hiszen ezek is tartalmaznak például nikotint. A nikotin erős függőséget okozó anyag, és fogyasztása a többi között olyan kedvezőtlen élettani hatásokkal járhat, mint a fejfájás, szédülés, illetve megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát. A füstmentes technológiák közé tartozik például az e-cigaretta, a dohányhevítéses technológia vagy a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna. Előbbi dohány helyett nikotintartalmú folyadék felhasználásával állít elő nikotinpárát, míg a dohányhevítéses technológia olyan hőmérsékletre hevíti a dohányt, amely már elég ahhoz, hogy a dohány- és nikotinpára felszabaduljon, de még ne történjen égés, és így füst illetve más ártalmas égéstermék se képződjön. A nikotinpárna egy ínyre helyezhető tasak, így a használatakor nincs égés, nem keletkezik sem füst, sem pedig pára.
Egy dolog azonban biztos: a dohányzás minden formája káros, ezért a dohányzás ártalmait kizárólag csak úgy kerülhetjük el, ha egyáltalán nem fogyasztunk dohány- és nikotintartalmú termékeket.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
