Bezzeganya

Előzmények...

Az örökbefogadás nem egy pillanat döntése.

A történetmesélés nem puszta gyerekszórakozás, hanem az egyik legerősebb motorja annak, hogy egy gyerek értse, átlássa és élvezze a világot. A fiam példája is mutatja: ahol mesélnek, ott nemcsak sztorik születnek, hanem szövegértés, önbizalom és egy olyan gondolkodásmód, ami később fél kézzel viszi át a tanulást.

Az első karácsony babával egyszerre meghitt és teljesen kiszámíthatatlan: csillogás, pici káosz, túllelkes rokonok és egy baba, aki minden pillanatot újraír. És pont ettől lesz felejthetetlen.

Papíron egyszerű, a valóságban pedig egy érzelmi hullámvasút.

Meddig érdemes életben tartani a Mikulás-varázst?

Negyvenhárom évesen, egy pozitív teszttel a táskámban hirtelen én lettem „a későn érő anya”, pedig csak most érkezett el az idő, hogy a saját ritmusom szerint kezdjem el ezt a történetet.

Az esélytelenek nyugalmával (kimerült petefészkek, magas pajzsmirigy értékek, előrehaladott életkor, anovulációs ciklusok), közös megegyezéssel hagytuk abba a védekezést decemberben. Úgy voltunk vele, ha ilyen nehezített körülmények között megfogan a baba, akkor örömmel fogadjuk. Egyébként meg felszabadultan élvezzük egymást.

Az ölelés az a biztonság, ami a babákat megnyugtatja, a gyerekeket összerakja, a kamaszokat megtartja, a felnőtteket pedig visszahozza egymáshoz. Akár tiltakoznak ellene, akár belesimulnak: az érintés az egyik legerősebb kapaszkodójuk az életben.

A gyerekek nem véletlenül kapaszkodnak hősökbe: ők adják meg azt az iránytűt, ami segít eligazodni egy néha félelmetes, zajos és kiszámíthatatlan világban. A példaképek nem csak mesékből vagy plakátokról jönnek — ott vannak a mindennapokban is, és sokszor épp ők mutatják meg, hogyan lesz a gyerekből egyszer bátor, kíváncsi és önazonos felnőtt.

Kevés olyan téma van a női önrendelkezéssel kapcsolatban, amely ilyen gyorsan tud félresiklani, félreérthetővé válni és vinni magával egy rossz információt, mint a női sterilizáció, vagyis a művi meddővé tétel. Az utóbbi időben több helyen is felbukkant az a vélekedés, hogy ezzel a végleges beavatkozással kapcsolatban a nő nem dönthet egyedül – szükséges az élettárs vagy a férj aláírása is.

Mutatjuk, mire erre a magyarázat.

Tanács formájában még ma is keringene.

Évekig csak annyit tudtunk egymásról, amit a közösségi média odadobott. A barátságunk lassan elpárolgott, mint a tegnapi kávé illata. Aztán egy váratlan reggelen, kócosan, fájások között, CTG-vel a hasamon megláttam őt a kórházi folyosón — és minden a feje tetejére állt.

A pici teljesen természetes módon… babásan gömbölyű.

A káromkodás nem mindig csak rossz modor.

Íme, néhány legenda!

A terhesség alatt az ember olyan szabályrengeteget kap a nyakába, hogy már azt sem tudja, mit szabad és mit nem. A védőnő más mond, a nőgyógyász mást, a net pedig mindenből világvégét csinál. De a valóság ennél jóval egyszerűbb: vannak dolgok, amikre tényleg érdemes figyelni, és vannak, amiket nem kell túlspilázni. Ez a lista az első kategóriáról szól.

A Labubu-őrületet épp csak kihevertük, már itt a következő blind box mánia. A gyerek persze azonnal tudja, hogy „muszáj”, mi pedig próbáljuk megőrizni a hidegvérünket és a pénztárcánk maradék tartalmát.

Egy holland fejlesztés, amely elsőre sci-finek tűnik, ma már nagyon is valós lehetőség: a mesterséges méh azt ígéri, hogy új esélyt adhat a legkisebbeknek. De tényleg egy technológia lehet a koraszülött babák következő nagy mentőöve – vagy csak túl merész álom még az egész?

A tiniterhesség itthon már nem ritka jelenség.

Sokáig azt hittem, az a pár vékony csík a karján csak karcolás, ügyetlenség vagy egy rossz mozdulat. Amíg egyszer össze nem állt: ő tette. Nem dühből, nem dacból – hanem mert valami annyira fájt benne, hogy már nem tudta máshogy elviselni.

Szívhez szóló tapasztalatokat, új barátságokat és egy négylábú családtagot is hoz magával.

A kamaszkor egyenlő az állandó fáradtsággal. De miért van ez így, és miért tűnik úgy, hogy képtelenek időben lefeküdni és felkelni?

A válás soha nem egyszerű, ha gyerek is van benne. Nincs rá recept, hogyan lehet „jól” csinálni, de ha megmarad a tisztelet és az őszinteség, talán nem vész el minden – csak más formát ölt a család.

Néhány tipp, a gyors, pontos és nyugodt vizsgálathoz.

Nem olyan csillogó, mint amilyennek a címlapok mutatják.

Van az a pillanat, amikor már nem érted, miért nem segít, miért szigorú, miért nem látja, hogy a gyereked küzd. És közben egyre biztosabb vagy benne: ez a tanár ellened van. Vagy mégsem?

Nem minden anya visz haza kisbabát. Van, aki csak egy kis takarót hajtogat el, és közben próbálja elhinni, hogy valaha valóban ott feküdt benne valaki. Ez a csend marad vele örökre – láthatatlanul, kimondatlanul.