Tegnap a Farkasréti temetőben emlékeztek meg egykori tanítványai, munkatársai és az úszószövetség vezetői a tíz éve elhunyt Széchy Tamásra, a sportág halhatatlan alakjára, a legendás úszópápára.
Érzelmektől elcsukló hangon mondott beszédet a sírnál egyik legkedvesebb tanítványa, dr. Hargitay András, aki szerint a mester az úszás mellett az életre is hasznos útravalót adott, nemzedékekkel osztotta meg tudományát.
– Embert faragott belőlünk, szinte mindent neki köszönhetek – mondta Hargitay. – Pedig néha a pokolba kívántam, úgy összevesztünk, de az idő őt igazolta. S micsoda szeme volt! Édesanyám alig akarta elhinni, hogy rossz fiát Tamás bácsi tehetségesnek tartja.
Mellesleg amikor véletlenül találkozott az idősebb Deutsch Tamással, ellentmondást nem tűrve közölte vele: ha ilyen alkatú a fia is, azonnal hozza le úszni, mert olimpikont farag belőle. A megemlékezés után Verrasztó Zoltán Széchy legendás műveltségét emlegette. – Még be sem léptünk a moszkvai Tretyjakov képtárba, máris elmagyarázta, melyik teremben mire figyeljünk – emlékezett a hajdani hátúszó.
– Soha nem felejtem el, hogy az athéni olimpia előtt megmondta: dobogóra fogok állni – jegyezte meg a londoni bajnok Gyurta Dániel. – Sokszor kértem és kaptam tőle tanácsot. – Oly sokat edzőtáboroztuk együtt, oly sok bajnokot nevelt, hogy ez szinte kötelességem volt – mondta Egerszegi Krisztina, aki ugyan Kiss László tanítványa volt, de ő is elhelyezte a megemlékezés virágait.
