Hajdú B. István esete újra rávilágított arra, hogy mennyire stresszes a sportriporterek élete. A népszerű tévés szerencsére megúszta az infarktust, számos kollégája azonban nem.
Pajor-Gyulai Lászlót, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét kérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi években számos fiatal, középkorú sportriporter hunyt el olyan betegségben – rák vagy szívinfarktus –, amely a stresszel hozható összefüggésbe.
– Mi is látjuk, hogy ez komoly probléma – kezdte Pajor-Gyulai –, a stressz sajnos mindennapi része az életünknek. Az egyik, ami miatt óriási feszültségben élünk, az az időbeosztás, hiszen hétvégén előfordul, hogy napi 10-12 órát dolgozunk, és sok munkahelyen nem szívesen adják ki az ezért járó szabadnapokat. Mivel rohanásban élünk, nem figyelünk oda a táplálkozásra, a legtöbb kollégának súlygondjai vannak. Maga a munka is stresszes, elég csak egy élő közvetítésre gondolni vagy egy olyan tudósításra, amellyel az utolsó sípszóig el kell készülni. És akkor még nem beszéltem a létbizonytalanságról, rengeteg kolléga került az utcára az utóbbi években, az ettől való félelem benne van azokban is, akiknek még van munkájuk.
Hajdú B. István szerencsés volt, a pénteki szívinfarktusa, amely focizás közben érte, nem volt végzetes, de heteket vesz igénybe a felépülése. Kollégái azonban sajnos sokkal rosszabbul jártak, az utóbbi években Molnár Dániel rádióst, Sipos János tévést és Molnár Csabát, az nb1.hu munkatársát vitte el a szíve, Knézy Jenő és Gyulai István sportriporter, Imre Mátyás futballszakíró, Németh Ferenc sportfotós, Gonda László és Cserkovács Gábor egykori nemzeti sportos újságíró rákban hunyt el.
– A szövetségünknek van egy partnere, egy orvosi központ, ahol kedvezményesen elvégzik a vizsgálatokat, de sajnos kevesen élnek a lehetőséggel – mondta az elnök. – Nemrég temettük el Molnár Csabát, és most Hajdú Pisti került életveszélybe, ideje lenne felébrednünk.
