Ha mérget nem is vett volna rá, de azért lelke mélyén biztos volt fia győzelmében idősebb Cseh László. Egyedül nézte a döntőt.
Érdemes volt új edzőjével, Plagányi Zsolttal minden apró mozzanatot átbeszélni, és bejött az a bizonyos levegővétel nélküli utolsó három tempó.
– Annyi munkát tett bele, hogy ennek ki kellett jönnie – mondta Laci édesapja. – Úgy müködnek mesterével, mint a Forma–1-es pilóták a mérnökökkel.
– Én már egy ezüsttel is beértem volna, de tudtam, hogy Laci csak az arannyal lett volna elégedett – árulta el a vb-győztes úszó párja, Dia. – Ezért is szurkoltam neki annyira...
– Szeretném Lacira fogni, hogy gyengébben sikerült a kétszáz gyors, mert előtte néztem a döntőjét, és majdnem elbőgtem magam örömömben – nyilatkozta Hosszú Katinka. – Nincs még egy úszó, aki ennyire megérdemelte az újabb győzelmet.
Laci egyébként nem sokáig ünnepelhetett, a doppingvizsgálat jó másfél óráig tartott, utána egy gyors vacsora, és irány az ágy. Elvégre ma már 100 pillangón kell rajthoz állnia. Ahol – ezt talán mondani sem kell – szintén éremesélyes.
Pamplonában élő egykori kollégánk szerint a spanyol riporterek nem nagyon zavartatják magukat himnuszok közben, rendre végigbeszélik, talán csak a spanyol alatt hallgatnak el... Most pedig úgy közvetítették Cseh Laci diadalát, mintha honfitársuk repesztett volna, olyan jelzőkkel illették, mintha egy spanyol úszott volna. S a magyar himnusz előtt így szólt a Teledeporte csatorna munkatársa: ”Most pedig álljanak fel, s hallgassák a magyar himnuszt egy nagy bajnok tiszteletére!”
S talán ők is felálltak a stúdióban, de az biztos, hogy végig csöndben voltak.