Október közepén Las Vegasban váratlanul bejelentette a világklasszis pilóta: jövőre már nem vesz részt a Red Bull Air Race futamain. Azóta persze kiderült: annyira nem is volt hirtelen az elhatározás - már jó ideje érlelődött Besenyeiben.
Már aludt rá néhányat, nem bánta meg, hogy végleg elköszönt a Red Bull Air Race-től?
Azért nem egy hirtelen jött elhatározás volt ez – mondta a Borsnak Besenyei Péter műrepülő-világbajnok. – Évek óta érlelődött bennem, csak mindig akadt valami, ami miatt úgy éreztem, folytatnom kell. Aztán tavasszal mondtam a páromnak, Tündének, idén tényleg abbahagyom. Nem hitt nekem. De szerencsére voltam olyan bölcs, hogy ki tudtam mondni: elég volt.
A versenyzésbe unt bele?
Ha csak a repülésről lenne szó, folytatnám. Jövőre, 60 évesen viszont már nem akarok szállodáról szállodára vándorolni. Hiányzik a normális élet. Persze a műrepüléstől nem szakadok el teljesen, de ezenkívül még annyi minden érdekel. Megint szeretnék zongorázni, többet horgászni, rengeteg tervem van.
A magyar pilótautódja megvan már? Javasolt valakit?
Ez nem rajtam múlik, az versenyezhet, aki kvalifikálja magát. Volt ugyan, akit javasoltam, s meg is próbálta, de nem fogadták el.
Hazai induló nélkül nem kerül veszélybe a magyar futam?
Nem, biztosan marad Budapest.
Létezik olyan repülős figura, amit örökül hagyott a mezőnynek?
Több olyan műrepülő figura van, amit én csináltam először, de nálunk nem szokás a sportolóról elnevezni, mint a tornában.
Melyik volt a legemlékezetesebb idénye?
Mind az volt, de talán az első, amikor megalkottuk ezt az egész sorozatot. Persze nyilván a nyolc futamgyőzelem és az összes dobogós hely is szép emlék.
45 év repüléssel a háta mögött van önben félsz egy utasszállítón?
Hiába tudom, hogy a légi közlekedés a legbiztonságosabb, a 32. sorban ülve, ahol nincs ráhatásom a történtekre, ez nem segít. Szóval jobb, ha én fogom a botkormányt.
Előfordult, hogy felismerték, és behívták a pilótafülkébe?
Régebben, amikor még nem voltak ilyen szigorúak a biztonsági előírások, többször. Sőt arra is volt példa, hogy a párommal Dél-Afrikában kényszerleszállást éltünk át, s csak miután a pilóta tökéletesen tette le a gépet, derült ki, hogy egykori műrepülőről van szó. Mondtam is, ha ezt előre tudom, egy percig sem izgulok.
Sosem akart utasszállítót vezetni?
Vadászpilóta akartam lenni 17 évesen, de kirúgtak azzal az indokkal, nem bírja a gerincem az extra terhelést. Aztán évekkel később egy vizsgálaton kiderült, hogy ez nem igaz, csupán létszámfeletti voltam. A Malévhoz is csaltak, de hol én nem akartam menni, hol meg épp létszámstop volt. Úgy látszik, a sors akarta így.
Hisz a sorsszerűségben?
Racionális ember vagyok, de elfogadom, hogy létezik olyan, hogy sors. Ettől még küzdök a céljaimért, ám ha nem sikerül elérni, nem kudarcként élem meg, hanem azt nézem, mi a jó abban, hogy így alakult.
Besenyei Péter nagy fotós is, legalább tízezer képet készített a versenyhelyszíneken – a repülőgépből is.
– Hogy melyik a kedvencem? Nem tudok választani. Ugyanúgy feledhetetlen, ahogy Rióban a Cukrosüveg-hegyet megkerülve ráfordultam a Copacabanára, mint amikor New Yorkban elrepültem a Szabadság-szobor mellett, vagy Budapesten a Lánchíd alatt. Ezeken a helyeken ugyanis egy hétköznapi sportrepülő sosem fordulhat meg.