<p>Frank Banham szinte születése óta arról álmodott, hogy A csoportos jégkorong-vb-n lépjen pályára. Végül kanadai létére a magyar válogatottal sikerült neki.</p>
Forrás: Czerkl Gábor
Negyvenegy éve vár arra Frank Banham, hogy pályára korcsolyázzon a hokis elit világversenyén. Persze kanadaiként ez nem is olyan nagy szám, arrafelé korcsolyával a lábukon születnek a gyerekek, de arra aligha gondolt, hogy a magyar válogatott oszlopos tagjaként játszhat az elitmezőnyben.
– Bár magam is megfordultam az amerikai profi hokibajnokságban, az NHL-ben, azért vajmi kevés esélyem volt arra, hogy a sztárokat felvonultató kanadai nemzeti csapatban helyet kapjak – mondta a négyéves fehérvári légiós élettől nemrég elbúcsúzott Frank. – Tavaly felvehettem a magyar állampolgárságot és máris a válogatottban és a krakkói vb-sikernek köszönhetően az A csoportos vb-n találtam magam.
Pedig az elmúlt években sokat dolgoztak rajta az orvosok, hogy hokira alkalmas állapotban legyen, de sikerült. Hozzáállása, küzdeni tudása sok fiatal játékos számára lehet példa.
– Hol itt, hol ott fájt, de szépen búcsúzom a sportágtól, hiszen végleg szögre akasztom a korcsolyám, és a családommal együtt hazaköltözünk, de életre szóló élménnyel leszek gazdagabb. Ráadásul, honfitársaim ellen, a vb címvédő Kanadai válogatott ellen is játszhatok. Szebb búcsút nem is kívánhattam volna magamnak.
S hogy milyen lesz Frank élete hoki nélkül? Még nem tudja, mihez kezd, egyelőre pihenni szeretne, elvégre négy évtizedet töltött a jégen.
