Kinyó Zsolt szereti feszegetni teljesítőképessége határait. A Kósza becenévre hallgató sportember tíz éve kapott kedvet a gyalogláshoz, azóta már tízezer kilométernél tart, többek között végigment az El Caminón, megmászta a Kilimandzsárót, kisétált a londoni olimpiára és ötven nap alatt körbejárta Magyarországot.
De kiokusin karatésként és íjászként is jegyzik, utóbbiban több Guinness-rekord fűződik a nevéhez. Legújabb kihívásába, a Szent Márton zarándokút kétezer kilométeres távjának lesétálásába ma vág bele. A tervek szerint másfél hónap alatt járja meg a franciaországi Candes-Saint-Martint, így várhatóan július 21-én érkezik vissza Szombathelyre.
– Épp 1700 éve született Szent Márton, a tours-i püspök, de nem direkt szerveztem erre az időpontra a sétát, egyszerűen most talált rám ez az út. Bár véletlenek nincsenek – mondja Kinyó.
– Negyvenöt kilométerrel kezdek, és fokozatosan növelem majd a távot, de tíz-tizenkét óránál azért nem szeretnék többet talpalni naponta.
Az útvonal nem könnyű, ráadásul előre semmit sem szervezett le, így igazi vakrepülés lesz az út. S hogy miért csinálja?
– Ez nem csak teljesítménytúra, ilyenkor utazom belül is, letisztulnak, elrendeződnek bennem a dolgok. Végszükség esetére lesz ugyan nálam egy telefon, ám kikapcsolva, különben nem tudnék kiszakadni a mindennapokból, rácsodálkozni a természet csodáira. Ezzel együtt nem laza kis sétáról van szó, hiszen legalább két hét kell, amíg beáll a szervezetem a terhelésre. Egy idő után leesnek a lábujjkörmök, és a ruha meg a hátizsák is mindenhol kidörzsöli a testet.
Egyetlen hátizsákba pakol
– Csupán egy hálózsákot, polifómot, egy pólót, egy pár zoknit, egy pulóvert és egy esőkabátot pakolok be, inkább mindennap mosok. A pajzs alakú sátramat meg kívülről fogatom rá. Ezenkívül még két liter ivóvizet viszek. Ha valamit megtanultam az útjaim során, az az, hogy nem jó cipekedni. A szállás és étkezés megoldásához mindig rögtönözni fogok, persze nem tervezem, hogy bogarakon és csigán élek majd, de ha egyszer-kétszer nem sikerül ennivalót szereznem, akkor tényleg a természethez fordulok.
