Muszbek: a foci itt nem piaci alapon működik.
Habár a válogatott Eb-szereplése abba a hitbe ringatta a közvéleményt, hogy a magyar labdarúgás a fejlődés útjára állt, ez egyáltalán nincs így – állítja Muszbek Mihály sportközgazdász, aki hatodszor készítette el és mutatta be a honi futballt átvilágító kutatását. A Sportgazdasági nagyító című tanulmányából kiderül, hogy egyre kevésbé igaz az az állítás, miszerint a pénzhiány a gátja a fejlődésünknek. A világ legjelentősebb bajnokságaitól természetesen fényévekre vagyunk, de – mint ahogy hasonlatában fogalmazott – Klein Dávid hegymászó is lépésről lépésre, táborról táborra szokott felérni a Himalája csúcsaira.
Ma Magyarországon egy NB I-es futballista évi 99 ezer fontot keres, ami mai árfolyamon 37 millió forint (cirka havi hárommillió). Nem rossz pénz, miközben számottevő teljesítmény nincs emögött.
– A fizetések mértékével a 30–35. helyen állunk világviszonylatban, tehát nem lehet azt mondani, hogy a szegények táborát erősítjük – mondta a szakember. De hogy ennyi a pénz, az még egyáltalán nem azt jelenti, hogy nálunk profizmus van.
– A profi labdarúgás a szórakoztatóipar része, nagy nyilvánosság és médiafigyelem előtt zajló, üzletszerű tevékenység. Célja a sporteredmények elérése mellett nagy nézői tömegek mozgatása – mutatott rá. Mifelénk még az állami szerepvállalással sem tudjuk bevonzani a tömegeket. Ráadásul a klubok egyre kevésbé erőltetik meg magukat, hogy a piacgazdaság szerint működjenek.
– A magyar futballban lévő pénzek 35–60 százaléka közpénz – rögzítette Muszbek, aki szerint ezek után nem meglepő, hogy 2009 óta, amióta az elemzését készíti – összesen 16 milliárd forintos mínuszt termeltek a klubcsapataink.
– Az állami szerepvállalás jó volna, ha látnánk az irányát, hogy meddig és miként segítene, de erről szó sincs. A legnagyobb gond, hogy továbbra sincsenek lefektetve a gazdasági alapok. Például az akadémiákba is csak öntjük a milliárdokat, a fiatalok meg sehol nincsenek.
Csípős
A legnagyobb veszteséget felhalmozók
