Az Iron Lady ellen Rióban nincs ellenszer, harmadik döntőjében is biztosan győzött, igaz a 200 vegyes a fő száma, toronymagas esélyesként rajtolt.
Katinka a 200 pillangótól visszalépett, hogy biztosra mehessen abban a számban, amelyben ő tartotta már az olimpia előtt is a világcsúcsot. Katinka a középdöntőből ugyan nem a legjobb idővel lett finalista (a 100 hát döntőjének fáradalmai után volt a futam), de az ötös pályáról rajtolva is azonnal magához ragadta a kezdeményezést. A pillangó és a hátúszás után még világcsúcson belül fordult, de a riói fáradalmak a folytatásban azért megmutatkoztak. Igaz, ezúttal sem a vetélytársakkal viaskodott leginkább - bár a brit O'Connor azért szorongatta -, hanem az órával. A célba csapva az olimpiai rekord, s ami ennél fontosabb, a harmadik arany is meglett, de a saját világcsúcsától ezúttal elmaradt.
De kit érdekel ez?
– Most még nem fogom fel, hogy mit értem el. Amit lehetett elrontottam ezen a versenyen, a fordulókat, a rajtot is, a kemény felkészülés eredménye, hogy ennek ellenére is sikerült győznöm. Ma nem sikerült úgy koncentrálnom, mint a 100 háton, ahol minden összejött. Remélem, a 200 háton már tényleg felszabadultan fogok tudni versenyezni – nyilatkozta az M4-nek fáradtan és boldogan.
