A dopping megítélése szélsőséges: egyesek szerint mindenki doppingol, mások szerint addig nem szabad vádaskodni, amíg valaki nem bukik meg. De gondolkodni még lehet.
A nemzetközi szaksajtóban néztünk utána annak, hogy melyek a legdivatosabb doppingszerek manapság, kutakodásunkban segítségünkre volt a McLaren-jelentés is, amely alapján az orosz doppinggépezetről sokat megtudtunk. A kanadai Richard McLaren, aki a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) nyomozását vezette, 97 oldalas anyagában foglalta össze a lényeget. A jelentés eredményeképpen az orosz atlétákat kizárták az olimpiáról – egyéni kérelem alapján volt orosz induló –, a paralimpiát pedig a teljes orosz válogatott a tévéből nézheti csak. Cikkünk alapját tehát ez a jelentés, a Magyar kémikusok lapja című szaklap néhány írása, a WADA honlapján található információk, valamint a sportscene.tv kajak-kenu szakportál értesülései képezik. Amire kíváncsiak voltunk: hogyan lehet doppingolni úgy, hogy az ember ne bukjon le? Mert elnézve az emberi teljesítőképesség fejlődését, nehéz elképzelni, hogy ezt a sebességet és mértéket természetes úton el lehet érni.
Nos, nézzük, mely módszerek a legsikeresebbek mostanában!
Előtérben az adagolás
A jelenlegi doppingolás egyik nagy dobása: nemcsak az a lényeg, hogy mit, hanem az is, hogy milyen adagolásban használsz. A McLaren-jelentés szerint az oroszok egyik kedvelt koktélja a következő: a férfiaknak Chivas Regalban, a nőknek vermutban oldják fel az oxandrolon, a metaszteron és az oral turinabol nevű teljesítményfokozó szereket, és ezt a koktélt a szájban kell öblögetni, lenyelni nem szabad. Döbbenet, de az oral turinabol nevű doppingszerről először 1962-ben tettek említést, az NDK-s doppinggyár legtipikusabb terméke, Jénában gyártották, most más gyógyszergyárak szakosodtak rá. Vagyis egy ötven évvel ezelőtti doppingszert is fel lehet turbózni – 2012-ig használták, azóta kicserélték másra –, ha az adagolást megváltoztatjuk.
Éjjel szabad a pálya
Sokan kihasználják azt, hogy az éjjel 11 és reggel 6 óra közötti időszakra a versenyzők nem kötelesek megjelölni a holléti nyilvántartásban, hogy hol tartózkodnak. A növekedési hormont – amelyet a régóta használt isoformteszttel ki lehet mutatni, de csak 5-6 óráig – sokak éjjel 11 órakor juttatják be a szervezetükbe. Reggel hatkor, amikor jön az ellenőr, és leveszi a mintát, már nem lehet kimutatni a tiltott szert. A 2016 márciusától használt biomarkerteszt nem a hormont mutatja ki, hanem két fehérje megnövekedett szintjéből következtethetünk a hormon használatára. Sőt az egyik fehérjét a kettő közül – IGF–1 – közvetlenül is alkalmazzák a sportolók, ezt egyelőre semmilyen módszerrel nem lehet kimutatni.
Ha nem köpnek, nincs igazság
Lexikon
Anabolikus szteroid: a szervezet fehérjegazdálkodását szabályozza, a test izomzatának felépítését támogatja, növeli a fizikai erőt, az egészségre káros.
Oxandrolon: szintetikus anabolikus szteroid, mellékhatása kevésbé káros.
Metaszteron: az ötvenes évek óta ismert szteroid, 2005-ben újraalkották.
növekedési hormon: csökkenti a zsírszövetet, növeli az izomszövetet.
Biomarkerteszt: a csont- és mellrák szűrésére használt teszt, használata során a vért centrifugába teszik és több vegyi anyaggal összekeverik, a növekedési hormon túlzott jelenlétét is kimutatja.
THG: az első ismert dizájner szteroid.
EPO: hormonszerű anyag, megemeli a vörös vértestek számát a vérben, ezzel segíti az oxigénszállítást, ezzel nő a sportoló állóképessége, terhelhetősége.
A mai doppingolás csúcsa a dizájner dopping, a lényege: egy ismert anabolikus szteroidban a molekulák sorrendjét felcserélik. Az eredeti szteroid metabolitját – bomlási termékét – már ismerjük, ha ez a metabolit megtalálható a vizeletben, tudjuk, hogy az adott sportoló milyen szteroidot használt. Az átalakított szteroid metabolitját viszont nem ismerjük, vagyis azt sem tudjuk, hogy mit keressünk a vizeletben. Lebukni egyféleképpen lehet: ha a doppinganalitika kezébe kerül az átalakított szteroid, és ezáltal ismertté válik az az anyag, amit a vizeletben keresni kell. A THG így vált ismertté a WADA számára, az amúgy kétszer lebukott Justin Gatlin olimpiai bajnok sprinter edzője juttatta el az illetékesekhez, hogy tanítványai riválisait eltakarítsa az útból. Mivel a szteroidok szerkezetét folyamatosan változtatják, nagy valószínűséggel kijelenthető: aki ezeket a szereket használja, soha nem fog lebukni.
Szójából nyert hormon
Mostanában sokat hallani a tesztoszteronnal összefüggő doppingolásról – magyar érintetteket is ismerünk –, itt óriási divat a gélek használata, de más módon is bevihető szintetikus tesztoszteron. A műtesztoszteront szójából nyerik, amely bizonyos vizsgálatok során máshogy viselkedik, mint az emberi szervezet által előállított hormonok, így tudják nagynehezen kimutatni, hogy a szervezetben találhatók külsőleg bevitt tesztoszteronhormonok. Ez a vizsgálat az izotóparány-mérés módszere (IRMS).
Milliós vizsgálatok
És ha már itt tartunk, ki kell emelni azt is, hogy mennyire nem mérvadó, ki hány doppingvizsgálaton esik át. A vizeletvizsgálat alig mutat ki valamint, de továbbra is lelkesen végzik, hiszen egy ilyen vizsgálat – itthon – csupán 73 600 forintba kerül, ha olyan vizsgálatot végeznek, amellyel kimutatható az EPO, a növekedési hormon, a tesztoszteron, stb., az közel egymillió forintba is kerülhet. Pénzkérdés az is, hogy mely negatív mintákat meddig őrzik meg: egy labor kilencven napig köteles a negatív vizsgálati anyagokat megőrizni, utána megsemmisíti azokat, mert nincs pénz a tárolásra, csupán az olimpiai minták azok, amelyeket tíz évig őriznek, a NOB jóvoltából.
Ennek sohasem lesz vége
És egy szer, amely csodákra képes, kimutatni pedig szinte képtelenség: az EPO. A kerékpárosok kedvenc módszerét a gyakran keveset adagolással fejlesztették majdnem tökéletesre. Vannak új EPO-készítmények is, a FibroGen és az Astellas gyógyszergyárak gyártják őket, még nincs is nevük, csak gyártási számuk…
Vagyis: miközben a doppingszerek nagy részét nem tudjuk kimutatni, a doppingipar újabb és újabb csodaszerek előállításán dolgozik.
