<p>Az első újkori olimpia óta duplájára nőttek – súlyban – a sportolók, centikkel magasabbak, és eredményekben is sokat léptek előre. Vessük össze 1896 és 2016 bajnokait!</p>
Tim Olds, a Dél-Ausztrália Egyetem professzora összehasonlította a korábbi és a mostani bajnokokat, de nem érte be ennyivel, meg akarta tudni azt is, hogy milyen társadalmi, gazdasági, technológiai tényezői vannak az emberi test és teljesítôképesség fejlődésének.
A legfontosabb tényező kétségkívül az, hogy specializálódtak a sportolók, míg a korai olimpiákon harminckilenc olyan sportoló volt, aki két sportágban állt dobogóra – Teddy Flack például lövészetben és súlyemelésben is! –, addig ez ma elképzelhetetlen lenne.
A méret- és eredményváltozás egyébként nem minden sportágra jellemző, amelyikre igen, ott viszont egészen döbbenetesek az adatok: míg 1920-ban a súlyemelők +105 kilós kategóriájában az olasz Filippo Bottino győzött 99 kilóval, addig Rióban az üzbég Ruszlan Nurudinov 194 kilót szakított és 237 kilót lökött... A nehézatlétika az egyik, amely ekkora változásokat hozott, a futószámokban viszont – a sportolók méretében – alig van különbség, a maratonisták például a 120 év során alig változtak, mindössze egy kilóval nehezebbek és két centivel magasabbak átlagban, sőt a tornászok – éppen a specializálódás miatt – pedig jóval kisebbek lettek.
Olds felmérése szerint az emberek magassága – a sporttól függetlenül – is növekszik, míg Ausztráliában 1896-ban egy két méternél magasabb ember élt, addig most több mint háromezer. Mindez a természetes okokon kívül a hormonkezelt élelmiszereknek, a magasabb jövedelmeknek, a jobb életminőségnek köszönhető. A sportolókra mindez fokozottan igaz, amíg az 50–80-as években egy amerikai futballista az átlagnál 5–10-szer több pénzt keresett, addig a 2000-es évekre már harmincszorosát keresték meg annak, mint amennyit egy átlagpolgár hazavitt, és a tendencia azóta csak nőtt.
A sportolók méretbeli extremitása szorosan összefügg a doppingszerekkel is, Olds szerint a szteroidok és a növekedési hormon jelenlétét nem szabad figyelmen kívül hagyni egy ilyen kutatás során. Úgy véli, hogy ha ez utóbbi tendencia nem áll meg, egészen elképesztő testalkatokat és teljesítményeket láthatunk még a jövőben. Hogy hol a „fejlődés” vége, azt képtelenség megjósolni...
